Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

HERMAN DE LIAGRE BÖHL: A lila kísérleti terep

vesékkel, és ragaszkodtak ahhoz, hogy a magasabb és az alacsonyabb rangú alkalmazottak eltérő bérezésben részesüljenek. Elvetették azt az elvet, hogy a bérek területén a település legyen egyfajta minta, és a hagyományos vállalati szférában bevett bérszabályozást követték. Felvetődik a kérdés, hogy a húszas években folytatott lakáspolitika mennyiben felelt meg a szocialista politika hirdette eszméknek. Az amszterdami szociáldemokraták egy pillanatra sem kételkedtek abban, hogy ez a politika teremti meg a munkásosztály felemelésének legfontosabb feltételét. Igen ám, de a város aktívabb szerepvállalásából elsősorban a szervezett szakmunkások profitáltak, hisz az új szociális bérlakásokat csak a tehetősebb munkásrétegek tudták megfizetni. A legszegényebbek részére, akik nemigen követték az elfogadott normát, külön negyedeket építettek és nevelési stratégiákat dolgoztak ki. Az itt zajló nevelés azt a célt szolgálta, hogy ezekből az emberekből „rendezett családokat, rendszeresen fizető ügyfeleket és nyugodt, békés lakókat csináljanak". A világháború után az SDAP vezetői már nem olyan társadalomért harcoltak, amelyben a proletariátus érdekei minden mást háttérbe szorítanak. Immár egy ennél tágabb eszményben gondolkodtak. Azt szerették volna, ha a létbiztonság és egy viszonylagos életszínvonal mindenki számára elérhetővé válik. így, a többi reformgondolkodású párttal karöltve, azt a célt tűzték maguk elé, hogy a városban a lakhatás, az oktatás és az egészségügy területén bizonyos szolgáltatások váljanak mindenki számára hozzáférhetővé. A liberális áttörés: modern várospolitika A húszas években megvalósult „vörös kísérleti terep" egy már több mint félévszázada zajló irány(ítás)váltás folytatása volt. A kezdetek a tizenkilencedik század második felére tehetők, amikor az amszterdami liberálisok először álltak elő városirányítási reformjavaslatokkal. Kialakult közhely, hogy a tizenkilencedik századi liberális politika csak és kizárólag a vállalkozás szabadságára, a szabad versengésre és az állami szektor mennél drasztikusabb visszaszorítására irányult. Ez így nem igaz, hisz Amszterdamban az addigi rendkívül visszafogott várospolitika akkor kezdett aktivizálódni, amikor az amszterdami liberálisok bekerültek a városvezetésbe. Ekkor kezdődött az a változás, hogy a tanácsnoki testület addigi kifejezetten arisztokratikus, konzervatív politikáját egy liberális megközelítés váltotta fel. A liberálisok a vállalkozni és modernizálni akaró fővárosi polgárságot képviselték. Megszerezték a korábbi elit, egy érdekeibe és értékeibe