Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

BÉRCZES TIBOR: Szobrok - Történetek - Történelem

Hős volt-e van Jleutsz? Bár a huszadik században Amszterdam - holland szóhasználattal elve mindig „vörös" volt, azért a másik, a konzervatív oldal is létezett. A felekezetiek által felállított legfontosabb emlékmű azonban az amszterdami - és valószínűleg a holland - szobortörténet legtöbb politikai vihart kavart alkotása lett. Hőse(?) J.B. van ITeutsz tábornok azzal szerzett dicsőséget a hazának és magának, hogy 1904-ben győztesen fejezte be Holland-Indiában (a mai Indonéziában) az akkor már évtizedek óta zajló acehi háborút. Az 1924-ben elhunyt katona emlékművét közadakozásból 1932-ben az akkoriban épült Új-Dél (Nieuw-Zuid) nevű városrészben az Olimpiapleinen állították fel. Van ITeutsz azon kevés holland történelmi személyiség közé tartozik, akiknek megítélésében mind a mai napig nem alakult ki közmegegyezés. A hívei - többek közt Vilma királynő-által „Békéltetőnek" kikáltott tábornokot a baloldal azért tartotta szalonképtelennek, mert „pacifikálás" közben nemigen válogatott az eszközökben, és a „holland béke" megteremtése ételekében nem tett különbséget a fegyveres ellenség és a védtelen nők, illetve gyermekek között. A baloldali többségű önkormányzat nem tudta megakadályozni az - egyébként kommunista Frits van Hall által készített emlékmű felállítását. Alindössze annyit sikerült elérnie, hogy az ne a Aluseumpleinre, a város egyik legreprezentatívabb helyére kerüljön. Akkor úgy tűnt, ezzel siketül is pacifikálni a helyzetet. Nem így történt. A hatvanas években, amikor a lázadó fiatal nemzedék elfogadhatatlannak nyilvánította Hollandia gyarmati múltjának addigi megítélését, újrakezdődött a vita. Van Heutsz-cöt, aki az addig eltelt évtizedekben sem kanonizálódott kellőképp és különösen alkalmas volt a gyarmatosítás kevésbé vonzó oldalának illusztrálására, a baloldal, mely ekkoriban nemigen „árnyalt", újfent tetemre hívta. Az emlékmű ismét támadások kereszttüzébe került. Ezúttal azonban fizikai értelemben is! A támadók hol fehérre meszelték a megbékélést jelképező és „van ITeutsz kisasszonynak" gúnyolt nőalakot, hol bombamerényleteket követtek el ellene. Érdekes módon a baloldali antiimpetialista árhullám levonulásával sem csillapult a düh, és egészen a közelmúltig tartott az emlékmű körüli vita. (Az ún. „Zöld-bal" párt aktivistái már 1984-ben leverték van Heutsz portréját, és ünnepélyes keretek között „tiszta lapot" helyeztek el az emlékművön.) 2004-ben körülbelül hat év vita és vizsgálódás után, melybe szakértőként egyebek közt a Holland Külügyi Intézetet is bevonták, a városi képviselőtestület azt a ha-