Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

BÉRCZES TIBOR: Szobrok - Történetek - Történelem

Samuel Sarphati, egy amszterdami Széchenyi Egyetlen szobor felállítását sem övezte Amszterdamban olyan konszenzus, mint Samuel Sarphatiét (1813-1866). Sarphati kicsit olyan szerepet játszott Amszterdam tizenkilencedik századi történetében, mint Széchenyi Alagyarországon. Szociális célokat szolgáló vállalkozásokat alapított (pl. tömegtermelésre szakosodott kenyérgyárat, hulladékszállítási vállalatot) és új épületek, intézmények (Népszorgalmi Palota, Amstel Hotel) létrehozásával megpróbálta visszaállítani a város megrendült tekintélyét. Az, hogy halála után nem sokkal az általa létesített és róla elnevezett parkban emlékművet állítottak neki, mondhatni magától értetődő gesztus volt. Az emlékmű, melynek „tájolásánál" ügyeltek arra, hogy a mecénás tekintete az általa létesített Népszorgalmi Palota irányába nézzen, a holland mértéktartás szellemében készült. A park közepén álló kupolaszerű építményben szinte elvész és majdnem csak díszítőelem Sarphati mellszobra. Ha nincs háború, nincsenek emlékművek se Az első világháború után az európai országok többségében hatalmas szoborállítási hullám indult el. A két világháború közötti Budapesten például körülbelül százötven új köztéri szobrot avattak fel, döntő többségük közvetlenül vagy közvetve az első világháborúhoz kapcsolódott. Mivel Hollandia kimaradt az első világháborúból, nem készültek háborús emlékművek sem. Ez tehát a legfőbb oka annak, hogy Amszterdamban többé-kevésbé „minden maradt a régiben", és a huszadik század közepéig világháborús emlékművek formájában nem nőtt lényegesen a köztereken elhelyezett szobrok száma. „Kültéri" szobrok és „szociális realizmus" A korszak bizonyos szempontból mégis vitágkornak számít az amszterdami köztéri szobrászat történetében, mert a város épületein és hídjain látványosan megszaporodtak a díszítésre szánt műalkotások. Ezek ugyan nem hagyományos értelemben vett köztéri szobrok, de „kültéri" elhelyezésüknél fogva és - legalábbis részben - tartalmi jegyeik alapján rokonságot mutatnak velük. Feltűnő, hog)' a kor szobrászai gyakran és szívesen éltek a szocialista eszmékhez és utópiákhoz kötődő jelképekkel (idealizált munkásfigurák és nő-