Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

BÉRCZES TIBOR: Szobrok - Történetek - Történelem

A kivetett idegen test „Az 1830-3l-es Néplélek Emlékműve" kiválóan illusztrálja, hogyan vetett ki magából a város egy felülről ráerőszakolt „nemzeti emlékművet". Ez az alkotás 1856-ban került a Dámra, a város központi terére. A mű annak a hadjáratnak állított emléket, melyet I. Vilmos király vezetett azért, hogy a közös királyságból kiszakadni kívánó belgákat jobb belátásra térítse. A király és a felső katonai vezetés támogatásával, veteránok kezdeményezésére készített emlékművet a város egy pillanatra sem érezte sajátjának. A királlyal ellentétben, Amszterdam korántsem bánta, hogy Belgium „elveszett". Nemcsak a nyolcvanéves háború idején, de később sem vonzotta a várost a presztízsszempontok motiválta, gyakorlati haszonnal nemigen kecsegtető „nemzetgyarapító" politika - arról nem is beszélve, hogy nem vágyott Antwerpen személyében új vetélytársra. Idegennek érezte tehát a dicsőíteni kívánt történelmi eseményt és az emlékmű katonai jellegét. Ráadásul esztétikai oka is volt annak, hogy a város a művet hűvösen fogadta, és idővel gúny tárgyává tette. A fennköltnek szánt műalkotást ugyanis művészi kivitelezés szempontjából alaposan elszabták. A Nemzet Összetartozását megtestesíteni hivatott Holland Szűz alakja ugyanis eltörpült a hatalmas talapzaton, és az amszterdamiak már felavatása után nemsokkal „Kis Vacaknak" keresztelték el. Az idő múlásával a szűz egyre áldatlanabb állapotba került - előbb az orra esett le, majd az egyik karja, végül a feje is a porba hullt. A tér 1914-es felújításakor fel sem vetődött, hogy restaurálják. Inkább lebontották, és még a nyomát is eltüntették. De a történet ezzel még nem ért véget. Nagyjából nyolcvan év elteltével „Kis Vacak" új alakban új életre kelt. 1975-ben a város tengelyét alkotó Rokinon felállítottak egy fiatal leányt ábrázoló szobrot. A kisplasztika méretű alkotás talapzatára a következő feliratot vésték: „A Kis Vacak Amszterdam fennállásának 700. évfordulója alkalmából visszatért közénk." Ezzel a monumentálisnak és fennköltnek szánt Holland Szűz kicsiny, hétköznapi és szeretetreméltó, egyszóval amszterdami lett. Az Orániaiak hűlt helye A „Kis Vacak" sorsa az Amsztetdam és az Orániai-ház közötti viszony történetét is illusztrálja. A város és az uralkodóház között a tizenhatodik század végétől Vilma királynő „békéltető" fellépéséig állandó volt a feszültség és a konfliktus. A tizenkilencedik században a Királyi Palota szinte mindig üre-