Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

PAUL VAN GELDER: Barátok és stricik, wakaman és loverboys

Bulik alkalmával vagy szórakozóhelyeken a marokkói stricik még a szokásosnál is jobban vigyáznak a lányokra. Megtiltják nekik, hogy táncoljanak vagy beszédbe elegyedjenek más férfiakkal. Minden energiájukkal igyekeznek megakadályozni, hogy más stricik leszólítsák vagy titkos levelekkel magukhoz csábítgassák a lányokat. Meddig tudja fenntartani magát egy marokkói informális csoport, illetve bátmely más kategóriába tartozó strici? Az életkor előrehaladtával a marokkói egyre inkább meggondolja, maradjon-e még a szakmában. Tizennyolc év körülinek kell lennie valakinek ahhoz, hogy beszállhasson ebbe a körbe. Amikor egy marokkói férfi eléri a harmincat, úgy érzi, most már ideje családot alapítani. Családi életet élni, gyerekeket nevelni és lányokat futtatni nem olyan könnyen összeegyeztethető. A második ok, ami miatt valaki abbahagyja, hogy lecsap rá a rendőrség és az igazságszolgáltatás. A harmadik és talán a leggyakoribb ok a különböző informális csoportok közötti rivalizálás. A marokkói stricik között nem szükségszerű a harc. Ebben a világban rendszeresen előfordul, hogy egy lány vagy fiatal nő az előnyösebb pozíció reményében „átpártol" egy másik stricihez. Egy beavatott szerint a marokkói stricik ezt be is kalkulálják. Abból indulnak ki, hogy „egy lány nem dolgozhat évekig neked. Eljön az idő, amikor átmegy egy másikhoz. Tehát az embernek folyamatosan keresnie kell lányokat." A vetélytársak mellett, amint arról már szó volt, a kuncsaftok is beleköphetnek a tálba. Befejezés A prostitúció dinamikus „ágazat", amelyben egy kicsit mindenki úton van. A szex utáni vágy és a pénz iránti szükséglet mellett a tabu megszámlálhatatlan lábat és kereket tart mozgásban. Ebben a nyugtalan hajszában a kilencvenes évek óta a mobiltelefon és az internet egyre fontosabb szerephez jut. Egyszóval, ha lenne olyan díj, amely a kultúrák keveredését jutalmazza, a prostitúció garantáltan a jelöltek között volna. De az ebben a világban forgó emberek többsége - ahogy a köztük lévő bevándorlók is - ezt egyfajta átmeneti állapotként éli meg (Van Gelder, 2002). Egy átmeneti helyzetben általában nagyobb súlya van az egyéni döntéseknek, és ez ebben az esetben a prostituálttá és a stricire egyaránt érvényes. Ez eggyel több ok arra, hogy a marokkói loverboyokat és striciket ne akarjuk egy - kultúra meghatározta kalap alá venni. Ugyanakkor a rapper, 50 centhez hasonló afro-amerikai pimpek. és would-be-pimpek. körében igen nagy hajlandóság mutatkozik arra, hogy kultuszt kreáljanak a maguk pimp és gangst a státuszából. Mert tapasz-