Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

PAUL VAN GELDER: Barátok és stricik, wakaman és loverboys

rejtőzködött. Nőtt a köztéren strichelő prostituáltak száma - beleértve a szakma hímnemű művelőit is -, az első világháború után pedig megszaporodtak a „masszázsra szakosodott intézmények". A hirdetésekben egzotikus külföldi, „francia, svéd és orosz masszázzsal" csalogatták ezekbe a klienseket. Az első suriname-i prostituáltak 1970 után jelentek meg a szakmában. Ok az esetek többségében suriname-i striciknek dolgoztak. Ekkor tűnt fel egy új ügyfélkör a piacon, melyet a vendégmunkások alkottak. Ebben az időszakban mind a hatóságok, mind a polgárok egyre rugalmasabban kezdtek gondolkodni a prostitúcióról. Miközben a hatóságok egyre kevesebb ellenőrzést végeztek, gyengült, majd eltűnt a társadalmi kontrol. A prostituáltak és a stricik már nem ott laktak, ahol dolgoztak. A prostitúció egyre dinamikusabb növekedést produkált, a szexipar pedig a szórakoztatás egyre változatosabb fotmáit kínálta. Az egyte nagyobb nyereség hatására az amszterdami vörös lámpás negyedben „a szex és a szórakozás monokultúrája" alakult ki (De Wildt és Arnoldussen). Az ellenőrzés lanyhulásával, majd megszűnésével a suriname-iak után egyéb, távoli országokból, a Dominikai Köztársaságból, Latin-Amerikából, majd Thaiföldről, Afrikából és Kelet-Európából is érkeztek és dolgoztak nők a városban. De Wildt és Arnoldussen szerint „Amszterdamban már alig vannak holland lányok a kirakatban". Az élet pedig egyre anonimabb és keményebb lett a vörös lámpás negyedben. A nem-holland lányoka kliensek szemében külön vonzerővel rendelkeznek. Alapos kutatások bizonyítják, hogy az ázsiai, az afrikai, a dél-amerikai és a mediterrán nők sok holland fehér szemében szexuális többletértékkel bírnak. E vázlatos áttekintés végén hadd szóljak néhány szót arról, miért van az, hogy az európaiak a nem-nyugati nőket szexuális szempontból különösen vonzónak találják. Ebből az is kiderül majd, mennyire nem véletlen, hogy a prostitúció multikulturális jellegű. Ez az ágazat mondhatni automatikusan kihasználja azokat a régóta meglévő képzettársításokat, melyek kapcsolatot tételeznek az egzotikus és a szexuális között. Az európaiak távoli országokról szóló történeteiből már évszázadok óta kicseng bizonyos erotikus kíváncsiság, és az is tény, hog)' a gyarmatosítás időszakában másképp kezdtek gondolkodni a szexualitás és a „faj" viszonyáról. Aíichel Foucault A szexualitás története (History of Sexuality) című könyvében azt állítja, hogy a tizenkilencedik századi tudomány és állam hatalmas érdeklődése a szexualitás iránt abból eredt, hogy a polgárok szerették volna ellenőrzésük alá vonni és uralni a dolgokat. Egy sor parancs és tilalom megpróbálta a legszemélyesebb szférákig bezárólag szabályozni az életet. Nem is sikertelenül, mert a polgárok szép lassan belsővé tették