Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

GERT HEKMA: Az amszterdami vendéglátóhelyek meleg kultúrája és a homoszexuális, illetve leszbikus identitás változásai

nem szorult gettólétbc. Ez a fajta részleges elkülönülés felgyorsította a homo és a leszbikus emancipációt, legalábbis Hollandiában. Az egykori buzik és dyke-ok egy részének felszabadulást jelentett. Sok idősebb homo és leszbikus azonban nem jött elő az illemhelyekről, és még mindig felpanaszolja, hogy el­tűntek a régi rend nyújtotta, szerteágazó szexuális lehetőségek. A hatvanas években Amszterdam volt a világ homo fővárosa. Hippi- és drogkultúrája is szerepet játszott abban, hogy a város homoszexuális kultú­rája ilyen hírnevet vívott ki magának. Azóta ez a hírnév fokozatosan halvá­nyulni kezdett, mert New York és San Francisco „eltakarta előle a napot", de még mindig létezik, mert a város és az állam a homoszexuálisok iránt el­fogadóbb lett. A nyolcvanas években szerte a nyugati világban a homo nagy­városok szembetalálták magukat a halálos AIDS járvánnyal. Amikor a ki­lencvenes években valamennyire magukhoz tértek, Amszterdamnak Párizs, Berlin, London és Barcelona képében új európai konkurensei tá­madtak, mert a homoszexuálisokhoz való viszonyulás ezekben a városokban is sokkal türelmesebb lett. Míg a kilencvenes években Amszterdam korsza­kosjelentőségű homo diszkókkal és világhírű meleg partikkal büszkélked­hetett - itt mindenekelőtt a Roxyra és az IT-re gondolok -, 2000 táján a diszkók eltűntek, a partik pedig hanyatlani kezdtek. Ebben a pillanatban az ország csupán egyetlen dologra lehet büszke, ez pedig az azonosneműek 2001-ben engedélyezett házassága. Azóta azonban már más országok is kö­vették a holland példát (Belgium, Spanyolország, Kanada, Dél-Afrika). Alig a szexuális forradalom tanait a hatvanas évek fiataljai lelkesen üdvözölték, napjainkban az akkori nemzedék nemcsak idősebb lett, de saját eszméit és eszményeit is kritikusabban szemléli. Ma arról vitatkozik, nem volna-e jobb, ha bezárnák a vörös lámpás negyedet, a homoszexuálisok pedig mér­sékelnék magukat. Mindezt csak tetézi, hogy a bevándorlók nagy csoportjai a szexualitás terén visszafogottabb ideológiákat követnek, a fiatal homosze­xuális férfiak pedig már nem azonosulnak olyan szívesen a kialakult minták­kal, és gyakran hátat fordítanak a homo vendéglátóhelyeknek, illetve pará­déknak, mondván, hogy ezek egyfajta „gettót" képeznek. Inkább látogatják a vegyes szórakozóhelyeket vagy az interneten található homo oldalakat. A holland társadalom továbbra is egyfajta hetero bástya, ahol a homoszexuáli­sok és a leszbikusok marginális helyzetije szorítva élnek. A homoszexuáli­sok és a heteroszexuálisok többsége úgy véli, hogy az 1993-as egyenlőségi törvénycsomag és a házasság engedélyezése a homoszexuálisok számáfa az egyenjogúsítás csúcs-, illetve végpontját jelenti. A homo mozgalom viszont felmorzsolódik, amikor szembesül azzal, milyen nehéz a váltás a melegek jogaiért folytatott jogi küzdelemről a holland társadalom heteronorma­tivitásának lebontásáért vívott tátsadalmi küzdelemre. A vágyott és elnyert szabadságjogok tehát új kihívások elé állítják a meleg világot.

Next

/
Thumbnails
Contents