Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

GEERT MAK: Félik-e még az Istent a Prinsengrachton?

egy traktátust olvas fel. Amikor Spaarndammerbuurtben belépek a Hebron nevű közösségi házba, épp véget ért az egyedülálló kerületi lakosoknak biztosított ingyenes hidegvacsora. A két hosszú asztal mellett negyven férfi és nő ül. Többségük idős, de néhány gyermek is szaladgál a helységben. „Mily jó barát a mi Jézusunk!" éneklik. Az asztalon kenyér, gyümölcs, almaszirup, kolbász és csokireszelék. A terem leginkább eg)' apró templomra hasonlít. Néhány asszony papucsot visel, erektől duzzadt, pipaszár lábukra barna harisnyát húztak. Sokan kötögetnek. Egy botos öregasszony le-föl sétál. A többiek söprögetnek és felmosnak. Az egyik sarokban egy hegyes orrú, fekete körszakállat viselő fiatalember ül. Mintha nem is létezne számára a külvilág, annyira belemélyed a bibliai szövegbe. „Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek" olvassa. Suttog, halkan, szinte csak magának énekli a szavakat, és felsőtestével akaratlanul ide-oda ring. // Családi és egyéb Összejövetelek szolgálatára szánt Enekeskönyvből énekelünk: A felhők közi sttsog Egy oly kedves név Majd Odafenn lakozik egy pompás hely Oh, mily szép, oh, mily szép! Egy asszony, akinek víztől puffadt és fásliba bugyolált a lába, együtt ring a többiekkel. Egy kissé zilált külsejű nő állandóan azt kiabálja: „Kávérajongók, kávérajongók!" A hitoktató rövid prédikációt tart, és aztán jöhetnek a kérdések. „Néha jobb életük van azoknak, akik nem hisznek, mint azoknak, akik igen. Hogyan lehetséges ez?" Az egyik asszony tacskója kitépi a pórázt a gazda kezéből. „Hogyan bánt Isten az emberekkel, amikor Jézus még nem született meg?" A hitoktató azt mondja, hogy erre nem tud válaszolni. „De ugye hogy nagyon istentelenek voltak", szól közbe az egyik férfi, „volt erről még egy film is." Van Bőven úr ül mellettem. Beszédbe elegyedünk. Egész életében a városi köztisztasági vállalatnál dolgozott, de most leszázalékolták, és az elmúlt hónapokat a pszichiátrián töltötte. „Annyira megrémültem, uram, szombaton. Berobbant a kályhám. Jöttek a tűzoltók. Égett mindenfelé." Azt kérdi, meg tudnék-e írni neki egy nyilatkozatot. Hogy összeszólalkozott a szomszédasszonyával. Hogy ezt elismeri. De nem tehet róla, borzasztóan meg volt rémülve. A tűzoltók is tanúsíthatják. Tisztelettel, P. van Bőven. Ismét vasárnap van. Felmehetek De Vries úrral az orgonához. Köhög, ahogy megy fel az apró lépcsőkön. Alint mindig, ma is túl korán érkezett. A kocsiban még hallgatta egy kicsit a rádiót. Dörmögve nézi meg az orgona melletti hőmérőt. Öt fok. Kihúz egy sor regiszterkapcsolót. Prinzipal,