Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

GEERT MAK: Félik-e még az Istent a Prinsengrachton?

épült volna ki a kikötő, nem tartották volna karban az utakat és leálltak volna a futószalagok. Ezek az emberek a város alkotóelemeivé váltak, de még mindig ott él bennük a vidék. Beszippantja őket a város, de kis közösségeik biztonságot nyújtó falain belül még nem hagyják kialudni a lángot. Távol a várostól, a zaltbommeli torony mögött, sőt még azon is túl, ott lakik Paul. Családostól, karátostól az ártérben, a gáttól több száz méterre, egy kis dombon, melyen három ház és egy régi malom áll. Télen, amikor eső hull a szürke égből és megárad a folyó, mintha szigeten élnének, mert a fák, a kerítés, az ól és minden, ami körülveszi őket, víz alatt áll. Néha még az is előfordul, hogy csak vízálló nadrágban tudnak belépni a nappaliba. Nyáron viszont egy kis paradicsom ez, ahol csirkék kapirgálnak, juhok és kecskék legelésznek, virágba borul a kert és a kis gyümölcsös, hajók járnak a távolban, és a kinti nagy asztalnál egész nap maga készítette almabort kortyolgathat az embet. Aztán hétvégén e kis közösségben felpörög az élet. Százasával címkézik és rakják rekeszekbe az üvegeket, majd amikor eljön a szezon, jönnek a környékről a frissen szedett almákkal és körtékkel teli ládák, és szombaton, amikor hajnal hasad, megrakott kisteherautó indul keletnek a gáton, hogy kicsivel később észak felé vegye az irányt. A jármű birkák és a holtág vizében álldogáló tehenek mellett halad el. Aztán turbolyák és boglárkák következnek, majd a régi téglagyár, melynek lépcsőjén tizenegy macska szundikál. A kanyart szegélyező öreg tölgyek mögött ott virít a fehér gátőrház, melynek út felőli homlokzatát megkopott, vörösszínű kotta, egy elfeledett dal hangjegyei díszítik. Paulnak standja van az amszterdami Noordermarkton. A Noorderkerk templom árnyékában árul almából és körtéből maga préselte „Paradicsomi lét", maga készítette almabort, gyakran nagyobb tételben almát és körtét is, meg néha szilvát, de azzal sok a baj, mert a Noordermarkt Hollandia legszigorúbban védett piaca. Itt csak maga termesztette vagy készítette termékeket árulhat az ember. Ez a gazdapiac azoknak a piacoknak az egyenesági leszármazottja, amelyek korábban behálózták a várost, azoké a tej-, tojás-, hal- és zöldségpiacoké, melyekre a környező településekről a csatornákon át naponta érkezett áru. A sok száz dereglye legénységét a szó szoros értelmében legények, halasok, zöldségesek és tej termelőgazdák alkották. Egy ommeni termelő növényeket árul, egy ruinervvoldi termesztő friss fűszereket, a sajt és a tojás egyenesen a fríz Wijnewoudéből jön, a zöldség a Beemsterből és a Veluwéről, a Paul melletti standon pedig Jeanne vadvitágokat kínál. Láttam egy suriname-i asszonyt, aki a létező legegyszerűbb módon mérte le az