Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

GEERT MAK: A morális pánik

A New York és Amszterdam közötti különbség egy másik oka ezzel van összefüggésben. New York valódi bevándorlóváros, ahol kemény, kristálytiszta és egyszerű szabályok vannak, melyeket mindenki felfog és amelyek segítenek az embernek abban, hogy előbbre jusson. Amszterdam nem ilyen, bármennyire is szeretnénk bebizonyítani az ellenkezőjét. Amszterdam rendkívül bonyolult város, ahol a bevándorló csak nagyon nehezen tud eligazodni, és ez Hollandia egészére is igaz. A holland látszólag könnyű kultúra, de a felszín alatt nagyon összetett alkurendszer, a ki nem mondott normák és értékek hatalmas építménye található. A New York-i rendszer a bevándorló számára olyan pofonegyszerű, hadd túlozzak egy kicsit, mint az egyszeregy. Az amszterdamiról az embernek inkább a Windows legújabb verziója jut eszébe. Amikor azt hiszed, hog)' érted, a program valamely mélyebb rétege ismét összezavar. Néha elbeszélgetek Paolo de Masszái. Az Amszterdami Egyetemen (UvA) tanít és évek óta nyomon követi egy kis marokkói területről származó bevándorló csoport életét. Megállapításai egybecsengenek az amerikaiakéval. A spanyol, a francia, a német és a belga városokban az „ő" marokkói családjai jobban beilleszkednek, mint Amszterdamban. Azt mondja: „Ha ezek a csoportok az ötvenes évek elején jöttek volna Hollandiába, valószínűleg semmi problémájuk sem lett volna. A maguk módján könnyen megtalálhatták volna a helyüket az oszloposodott társadalomban. Akkoriban még minden áttekinthető volt, vasárnap mindenki elment a maga templomába, a szerepek világosak voltak, ha áthajtottál a piroson, megbüntettek, ha az iskolában nem figyeltél, kaptál egy fülest. Az egy kiismerhető társadalom volt, mindenki számára, még a kis faluból származó marokkóiak számára is. A hatvanas évek után Hollandia a világ többi részéhez képest egzotikus társadalom lett, Amszterdamról nem is beszélve." De Paolo de Alas jó hírrel is szolgál: „Nemrég a marokkói tengerparton heverésztem, és egy szempillantás alatt megismertem a Hollandiából vakációra érkezett marokkóiakat. Ennyiben azért a többség már mégiscsak beilleszkedett." Megkérdeztem: „Miről ismerted fel őket?" A válasz így hangzott: „Nagyon egyszerű, a gyerekek magatartásáról." ismét Ed van der Elskens útitársává szegődünk. Eltelt húsz év, 19<S2-ben járunk és a fogatlan Haarlemmerstraaton és a rosszkedvű Nieuwendijken visz bennünket az autó. Az utcakép sokkal tarkább, sokkal nemzetközibb, a punk divat mindenütt jelen van, de a városban még mindig ott lebeg egyfajta hippiszerű hangulat, mintha az amszterdamiak nehezen akarnák elengedni a hatvanas és hetvenes évek kezét.