Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

GEERT MAK: A morális pánik

kommunista hálózat, az újságírók és tudósok alkotta értelmiségi hálózat, a munkaadók, a bankárok, a városért aggódó százak képezte ipari és pénzügyi hálózat. Ma ezekből alig maradt valami mutatóba. Kétségtelen, hogy új hálózatok is keletkeztek. Aid akar szervezni valamit, az meg is teszi, és egyre inkább igyekszik elkerülni a kialakult politikai rendszert. Alaga intézi a dolgokat, maga szedi össze rá a pénzt a barátoktól, a vállalatoktól és egyre gyakrabban az újgazdagoktól. Ily módon a hálózatpolitika egyre gyakrabban kerekedik a nyilvános politika fölébe. Ugyanakkor azonban a posztmodern hálózatok felületesebbek, képlékenyebbek és ebbe egyre nehezebb bekerülni. A polgárok vakvágányra tévedtek. A leginkább kisiklott probléma pedig a bevándorlás. „Remélem, hogy a bevándorlók húsz, harminc, negyven év múlva egyszer már végleg eldöntik, hogy itteni lakosok lesznek, itt eresztenek gyökeret és végre ///"érzik magukat otthon", mondja Jan Beerenhout. És a kisebbségek végre alkalmazkodjanak rendesen! „Ha egy volendami Ankarában a maga volendami viseletében sétálgat, néhány napon belül ugye hogy a pszichiátrián találja magát?" Újraolvasom Paul Scheffer publicista 2000 tavaszán megjelent és azóta elhíresült, „A multikulturális dráma" című cikkét, amelyben a városokban kialakult helyzetet a második világháború előtti semlegességi politikához hasonlítja.

8 Akkoriban kivétel nélkül mindenki meg volt győződve arról, hogy ami negyedszázaddal korábban sikerült, az újra sikerülni fog. Könnyen ez történhet a pacifikációs politikával, az elitekre, a tárgyalásokra és a kompromisszumokra alapozott poldermodellel is. Sokan gondolhatják, hogy ha sikerült vele legyőzni a vallási megosztottságot, akkor az etnikai megosztottságra is gyógyír lehet. „És így vesztette el egy nemzet a valóságérzékét", írja Paul Scheffer. Ugyanakkor előttem van William Julius Wilson és John Mollenkopf gettókutatók képe, akik hangos hahotában törtek ki, amikor körülvezették őket az amszterdami Bijlmerben: „Ez volna maguknak a gettó? Hát ez egy isten áldotta ország." Kinek van igaza? Itt van nekünk két szó. Az első a „multikulturális". A probléma az, hogy Amszterdam nem azonos Hollandiával és ugyanez vonatkozik Rotterdamra, Utrechtre és még jó néhány másik városra is. Itt már régóta nem öt vagy tíz százalék, hanem ötven százalék körül van a beván8 A nagy vitát kiváltó cikk egyfajta fordulópontnak számít a holland közgondolkodásban, mert ez volt az első alkalom, hogy tekintélyes baloldali gondolkodó éles érdemi bírálattal illette az addigi integrációs politikát. Jobboldalról már korábban is voltak kritikus észrevételek, de azokat a sajtó nagy része egy-egy negatív címkével mindig gyorsan „elintézte". Scheffer írása magyarul is megjelent a az Európai Szemle 2002 nyári számában (a fordító megjegyzése).