Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

GEERT MAK: A morális pánik

lem igen jó pénzt hoz a konyhára, hogy a városban megszerezhető könnyű pénz nagy vonzerőt gyakorol azokra, akik takarítással, lapátolással és egyéb más lélekölő munkával kénytelenek megkeresni a kenyerüket, hogy a város mélyrétegeiben a becstelenség egyre jobban, az erény pedig egyre kevésbé érvényesül. Attól tartok, hogy ebben a pillanatban nem a szegénység, hanem a gazdagság a város legnagyobb problémája. Ez a fajta erózió, a valóság elhallgatása a város irányításában is tetten érhető. Mondok egy pár példát, olyan történéseket, amelyek az 1963-as városlakókat felháborították volna. Aki napjainkban belép a Központi Pályaudvarra, át kell hogy verekedje magát a drogosok, dealerek és zsebesek vidám társaságán. A fotóautomaták fülkéiben kábítószereznek, a jegyautomaták és az utasok pénztárcái kényelmes megélhetési forrásként szolgálnak. Annak idején, 1992-ben, amikor Rick társaságában bebarangoltuk a várost, ezt igen viccesnek találtuk, de egyúttal egyfajta betegség tünetének is láttuk. A vidékről idelátogató nagynénémet azonban kifejezetten megrémisztette. Nem is olyan rég, ennél jóval súlyosabb volt a helyzet a Lelylaan nevű vasútállomáson. Itt működött 1997 óta az úgynevezett Lelylaan csoport. Ez a marokkói fiatalokból álló, néha ötvenfős társaság zsákmány reményében szisztematikusan végigjárta a beérkező vonatokat. Közönséges vonatrablás folyt, amelynek során egyre többször használtak erőszakot. Rendszeresen előfordult, hogy a vonatvezető nem állt meg, ha meglátta a csoportot az állomáson. Csak 2001 őszén, miután egy amerikai turistát majdnem a vonat kerekei alá löktek, és a helyi televízió ezt véletlenül filmre vette, akkor kezdték az érintett intézmények - a vasúti társaság, a városi közlekedési vállalat, a kefület és a rendőrség - szisztematikusan összehangolni tevékenységüket. Sem az állami vasúttársaság, sem a rendőrség, sem az alkalmazott őrző-védőszolgálat nem tudta megoldani a helyzetet. Most, hogy egy „nehéz fiúk" alkotta, igencsak szokatlan biztonsági szolgálat vette kezébe a dolgokat, először van remény a hatékony fellépésre. Időközben a Lelylaan csoport áttette székhelyét Amszterdam RAI és Zuid/WTC nevű állomásaira. A Központi Pályaudvaron és a Lelylaanon tapasztalt helyzet számos üzenetet hordoz. Az elsőszámú üzenet hatom éven át, 2001 őszéig az volt, hogy az On problémája egyáltalán nem érdekel minket, az állami vasúttársaságot, az önkormányzatot, a Közlekedési és Vízügyi Minisztériumot. Az Ön vidéki nagynénje és kirabolt San Franciscó-i barátja úgysem hoz nekünk szavazatokat. A második számú üzenet így hangzik: mi, városvezetők már nem tudjuk garantálni a városban a rendet. Nincsenek hozzá eszközeink. Lehetet-