Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

GEERT MAK: A morális pánik

minden korábbinál súlyosabb elnyomás alatt élnek. A török és a marokkói fiatalok kétharmada, háromnegyede még mindig a szülőhazában kétes házastársat magának. Egyte több gyetek nő fel kettéhasadt világban. A drogbiznisz még mindig ugyanolyan súllyal nehezedik a városra, mint annak idején. Robbanásszerűen megnőtt a kerítések, a biztonsági őrök és a kamerák száma. A város egyre sokfélébb, miközben a hasongondolkodásúakban egyre nagyobb igény mutatkozik arra, hogy „saját" épületben, „saját" utcában vagy „saját" negyedben elkülönüljenek. Ami 1992-ben elképzelhetetlennek tűnt, mára bekövetkezett: ismét felütötte fejét a homoszexuálisokkal szembeni diszkrimináció. Mindezt tovább tetézi a hatalmas lakáshiány, amely hivatalosan nem létezik, mert az önkormányzat megszüntette a központi nyilvántartást. Az amszterdami fiatalok azonban a bőrükön érzik. Azokban az években, amikor mindenki a lakáshiányról beszélt, négy-öt évet kellett várni egy szociális bérlakásra. Ha ma egy újdonsült amszterdami regisztráltatja magát valamelyik lakásszövetkezetnél, kilenc évig kell várnia. Az új lakások száma a háború utáni mélypontra süllyedt. A hangnem is megváltozott. Napjainkban, 2002 őszén, egy új rend hangjai hallatszanak, mely előszeretettel gúnyolja az „elitista" szakértelmet. Főszetephez jutnak az érzelmek, mindenekelőtt az úgynevezett nép érzései. A nyelv hemzseg az új fogalmaktól, a „gyengét", a „lágyat", a „multikulturálist" az „erőteljes", a „kemény", a „hatékony" váltotta fel. A vitákban megszólaló hangok az új szelekhez igazítják mondandójukat. Mintha valami elkezdődne, de lehet, hogy nemsokára hamvába is hull. Ön, kedves jövőbeni olvasóm, már jobban meg tudja ítélni, mint én. De azoknak az „elitista" szociológusoknak és szociográfusoknak, akiket 1992-ben meginterjúvoltam, mégis sokszor igazuk lett. A város központja, pontosan úgy, ahogy annak idején megjósolták, rohamtempóban átalakult, és a gazdagok lakónegyede lett. Az ötvenes évekből származó lakónegyedek — Bos en Lommer, Slotervaart és Nieuw-West - valóban „zűrzavaros városok" lettek, és átvették a Pijp és az Indische Buutt egykori szerepét. Azt jósolták, még több tizenkilenc éves Ahmed és Alohamed áll majd bíróság előtt, ha az oktatásban, a jóléti politikában és az igazságszolgáltatásban nem következik be változás. Ez is „bejött". A ftontjelentésekben minden változatlan, a drog, a rablások, a kisebb csetepaték. Ezen a téren mindössze annyi a változás, hogy a taxis világ is e hangtalan utcai háború része, „liberalizált" vadnyugati szektor lett, miután a kilencvenes években a város a lovak közé dobta a gyeplőt. Napjainkban a város minden látogatóját megrövidítik egyszer, hol legálisan, hol illegálisan, és a hatóságok a fülük botját sem mozdítják. Hollandia nagyvárosaiban a bevándorlók aránya 1990 óta 22 százalékkal nőtt és majdnem eléri az ötven százalékot. Az amszterdami városkép ennek