Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

MARGALITH KLEIJWEGT: Láthatatlan szülők

A lány a szülők legfőbb támasza. Malika mindent tuti, mondja az apja. Ö telefonál az anyja nyelvórája ügyében, ő jár az öccse szülői értekezleteire. Egy ilyen alkalommal Alohammed apja arról értesült, hogy fia néha kezelhetetlen az iskolában. Mohammed abban leli örömét, hogy másokat zaklat. Az is előfordul, hogy tiszteletlen a tanárokkal. „Nagyon rosszul esett, amikor ezr meghallottam", mondja az apja szégyenkezve. „Ez komoly dolog. Ez nagyon komoly dolog." Apja kiegyenesíti a hátát és így szól: „Most, hogy már tudunk róla, be van fejezve." Amikor eljövök, Alohammed gyanakvó pillantással bámul a lépcső tetejéről. Hirtelen sokkal többnek látszik, mint tizennégy. Tizennyolc éves nővére töri meg a kellemetlen csendet. „Alohammed alja osztályba jár", mondja. Vállon ragadja és játékból megrázza. „Szemétkedtek, ugye, és te is mindig benne vagy!" Mohammed kényszeredetten nevet. „Nehéz a gyereknevelés, nagyon nehéz. Borzasztó nehéz." Hassan Benayad apja mondja ezt. Vékony dzsellabájában a padon ül. Kanalazza a marokkói levest, melyet a felesége szedett nekünk. Magának nem vett. Nem kapcsolódik be a beszélgetésbe. Zavattan ül a falnál lévő széken. Hosszú ruhát és kendőt visel, kezeit ölében nyugtatja. Állán kígyószerű tetoválás fut végig. Benayad asszonynak barátságos arca van, különösen amikor nevet. „Hasszán bajos", mondja a férje. „Be kellett rendőrségre. Elhozni fiút." Csend. „Ali csináljon az ember?" Az égre emeli a kezét. „Ali csináljon az ember?" Hasszán lesütött szemmel ül a padon. Az apja felhúzza a lábát a padra és büfög egy jókorát. „A környékbeli fiúkkal együtt csináltam", mondja a tizenöt éves Hasszán halkan. „Feltörtük a pincében lévő tárolókat. Soha többet nem csinálok ilyet." Az apja elneveti magát. Hasszán úgy néz, mint aki szégyelli magát. „Hasszán nem jó", szólal meg az apja, „Mi csináljak?" Amikor először keresem fel a Benayad családot, Hasszán apja nincs otthon. Egy étteremben dolgozik, tudom meg Hasszántól. Az anya mentateát csinál, forrót és édeset. Csak berberül tud. Ülünk egymással szemben és barátságosan bólogatunk és nevetünk egymásra. Hasszán magán hagyta a kabátot. A gallérba fúrja a fejét, és feszélyezetten fordítja anyja kurta mondatait. Az iskolát gyorsan letudja. „Jó tanárok, jó osztálytársak."