Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)
MARGALITH KLEIJWEGT: Láthatatlan szülők
Megfordul és bemegy a konyhába. Közben bejött a férje. Hagyományos ruhában a padon üldögél. Essalhi asszony jéghideg narancslével és sós mogyoróval tér vissza. Hosszú, mélykék ruhát visel, hozzáillő sállal. Nagy poharakat tesz az asztalra. „Inni", mondja, amikor színültig töltötte a poharakat. Essalhi úrnak nemigen tetszenek a kormány beilleszkedést ösztönző tervei. „Eddig elég volt, ha elmutogatta az ember, mit akar. Akkor most meg minek hirtelen annyi minden?" Az még rendben van, hogy a fiatalok tanuljanak meg hollandul, de az öregeknek minek? „Ali jövője van egy hatvanéves asszonynak?" Essalhi úrnak még mindig marokkói a nemzetisége. Evekkel ezelőtt kérvényezte a holland útlevelet, de elrémisztette a hosszadalmas ügyintézés. Ez most már így marad. Essalhi úrnak fiatal korától kezdve sokat jelentett a vallás. Akkor is, amikor csatornaárkot ásott, meg akkor is, amikor Alkmaarban harmincötöd magával lakott. „A hit sosem hagyott cserben." Erőt ad neki az iszlám. „Az ember nem hiába van a Földön, Istennek köszönhetjük az életünket. Erről egy pillanatra sem feledkezhetünk el. Addig vagyunk boldogok, amíg megtartjuk Allah parancsolatait. A fiaimat mindennap emlékeztetem erre." A gyerekek mindent megkapnak, amit akarnak. Essalhi úr boldog, hogy ezt megadhatja nekik. Hogy mije volt azelőtt? Hát semmije. Az ég adta világon semmije. A jólét miatt sok gyereket borzalmasan elkényeztetnek, fejtegeti. Fogalmuk sincs róla, mit jelent, szegénységben élni. Ezért az államnak háromszor is meg kell gondolnia, mielőtt akadályokat gördít az importházasság útjába, figyelmeztet. Azok a vőlegények sokkal keményebben dolgoznak, mint az itt nevelkedett marokkói fiatalok. „Nagy szükség van azokra az új bevándorlókra. Alert az itteni Fiatalok el vannak lustulva." Essalhi úr problémáktól tart. Az itt született marokkói lányok nem szeretnének olyan férjet maguknak, aki dohányzik vagy iszik. Rendes férjet akarnak. Olyat, aki, ahogy kell, naponta ötször imádkozik. És az ilyen Marokkóban lakik. Ha a lányok nem hozhatnak Marokkóból férjet maguknak, túl sokáig kell várniuk a házasságra. Essalhi az égre emeli a kezét: „Ez nekünk, híveknek igazi csapás lenne! A tudósok azt mondják, hogy harminc éves kora után az ember nagyon nehezen talál házastársat magának." Egy másik problémától is tart. Mi lesz a fiatalemberekkel, ha nem találnak feleséget maguknak? Fel is vázolja a maga vészforgatókönyvét: „Ha így megy tovább, nemsokára egyetlen marokkói sem lép házasságra, akkor pedig mindenki egyedül marad."