Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

JACO DAGEVOS - AREND ODÉ: Kisebbségek Amszterdamban

nak ki. A marokkóiak és a törökök nagyrészt azonos lakóhelyet választanak maguknak. Ez többé-kevésbé a suriname-iakra és az antillaiakra is igaz. Ezzel kapcsolatban felvetődik a kérdés, mennyire akadályozható meg azoknak a gyűjtőnegyedeknek a létrejötte, amelyekben egy és ugyanazon etnikai csoport tagjai dominálnak, és amelyek elvben akadályozhatják a hollandokkal való kapcsolatok kialakulását, az általunk vizsgált integráció egyik fontos elemét. A klasszikus asszimilációs elméleteknek van ötletük a megoldásra. Abból indulnak ki, hogy a bevándorlók integrációja végül mindig sikerrel zárul. Az idő múlásával csökken a saját csoporttal és a származási országgal ápolt kapcsolatokjelentősége, az újabb és újabb nemzedékek pedig egyre jobban beolvadnak a befogadó társadalomba és eloszlanak a társadalmi létra különböző fokain. Ha megnézzük a vizsgálati eredményeinket, egyelőre teljesen nyitott, igaznak bizonyul-e majd ez az elmélet. Azok az eredmények, amelyek azt mutatják, hogy az elsőhöz képest a második nemzedék sokkal gyakrabban mozog vegyes vagy többségében hollandok alkotta baráti körökben, azt sugallják, hogy igazuk van a klasszikus asszimilációs elméleteknek. A törököknél és a marokkóiaknál viszont még a második nemzedéknél is többségben vannak a saját csoport tagjai alkotta baráti körök és még teljesen bizonytalan, hogy a második nemzedék térhódításával túlsúlyba kerülnek-e a hollandokkal való kapcsolatok. Egyelőre annyit lehet megállapítani, hogy ez a (a) városnegyedek között zajló szegregáció, (b) a szociálgazdasági pozíció (oktatás, munka) és (c) a bevándorlás alakulásának függvénye. Ha ezt a három tényezőt alaposabban szemügyre vesszük, nincs sok okunk az optimizmusra. Amszterdamban már ma is nagyon sok olyan városrész van, ahol magas a bevándorlók aránya, és nemigen hihetjük azt, hogy ez a tendencia nem folytatódik. Hollandia egészére vonatkozóan nemrég azt állapították meg, hogy a kisebbségek baráti köre az elmúlt tíz évben egyre inkább saját csoportjuk tagjaiból állt. Ügy tűnik, hogy ennek a növekvő szegregáció a legfontosabb oka. Habár Amszterdamra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre összehasonlításra alkalmas adatok, nincs okunk feltételezni, hogy ebben a városban ez másként volna. Sőt, épp a holland nagyvárosokban nő a gyűjtőnegyedek száma. Ez azzal a következménnyel jár, hogy, amint azt már megállapítottuk, csökken a hollandokkal való érintkezés intenzitása. Ráadásul a származási országokból érkező bevándorlás is veszélyezteti e csoportok integrációját. A házasság céljából érkező bevándorlók (főként a törököknél és a marokkóiaknál) és más jövevények (különösen az Antillákról érkezők) elsősorban saját köreikben mozognak, és ezzel gátolják a csoport egészének integrációját. Az az alacsony szintű integráció, mely ezt az