Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

JACO DAGEVOS - AREND ODÉ: Kisebbségek Amszterdamban

landiában a nagy létszámú kisebbségi csoportok esetében a saját csoportra való makacs irányultság a szociálgazdasági integráció akadályát képezi. Az empirikus vizsgálat azt mutatja, hogy a vegyes vagy többségében hollandokból álló baráti kör modernebb felfogásra ösztönöz például a férfi és női szerepeket illetően, jobb holland nyelvtudást, kedvezőbb munkaetőpiaci pozíciót és magasabb jövedelmet eredményez (Dagevos, 2001). Fordítva pedig úgy áll a helyzet, hogy azok a kisebbségek, amelyek többnyire saját köreikben mozognak, más területeken sem tudnak olyan jól integtálódni. Nem vagy csak alig beszélnek hollandul, megkövesedett nézeteket képviselnek és marginális szociálgazdasági pozíciót foglalnak el. Az ilyen típusú vizsgálatnál nehéz megállapítani a kauzalitást - mi előzött meg mit -, de a szoros összefüggés egyértelmű. Mint ahogy az is, hogy ezen a téren az oktatás lehet a (ki)lendítő erő. Aki tovább és magasabb szinten tanul, felfogását és kapcsolatait tekintve közelebb kerül a holland társadalomhoz és többre viszi társadalmi és gazdasági pozícióját tekintve egyaránt. Az sem mellékes, hogy néhány etnikai közösség a szociálgazdasági segítséget illetően nem sok mindent tud nyújtani tagjainak. A sikeres bevándorlókkal kapcsolatos, valamivel régebbi vizsgálat azt mutatja, hogy a társadalmi felemelkedésben a saját szociális hálózatok igencsak korlátozott szerepet játszottak (Dagevos és Veenman, 1992). A második nemzedék munkaerőpiaci helyzetét elemző vizsgálatában Veenman (1996) atra hívja fel a figyelmet, hogy főként a törökök és a marokkóiak, akik a saját csoportjaikon belüli kapcsolatok segítségével jutottak álláshoz, többnyire olyan, rosszul fizetett munkákat végeznek, amelyek nem sok perspektívát kínálnak számukra. Kicsi az esélyük arra, hogy jobb állásokba jutnak. Ráadásul a munkaerőpiac ezen szegmenseiben végzett munka egyáltalán nem segít abban, hogy valaki el tudja sajátítani a holland nyelvet. Más tanulmányok is megerősítik (pl. Becker, 1994, Rettab, 1995), hogy a saját csoport tagjaival való kapcsolatok negatív hatással vannak a munkaerőpiaci pozícióra. Úgy tűnik, hogy a Granovetter (1973, 1974) által 1974-ben bevezetett fogalom, a laza kötelékekben rejlő erő a kisebbségek esetében is hat. Granovetter azt állítja, hogy különösen a barátok és az ismerősök közötti kapcsolatok - a laza kötelékek - befolyásolják, hogy valaki milyen pozíciót vív ki magának. Ezek teszik lehetővé a társadalmi rétegek és osztályok közötti közlekedést és ezek biztosítják azokat az információkat, amelyeket az olyan erős kötelékek, mint a család, többnyire nem tud megadni. Úgy tűnik, hogy a kisebbségeknél az autochtonokhoz fűződő „laza kötelékek" ugyanilyen szerepet játszanak. Az efféle kapcsolatok hidat vernek a különböző világok között, és ezáltal megindulhat az információcsere.