Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)
JACO DAGEVOS - AREND ODÉ: Kisebbségek Amszterdamban
alacsony képzettségű emberekből áll, akik alig beszélnek hollandul, és az Antillákon sem a nemzet színe-javához tartoztak. Elsősorban ők azok, akik gondokat okoznak, és a hollandokkal való érintkezés tekintetében is különböznek más migtációs háttétrel rendelkező honfitársaiktól. A suriname-iakra jellemző kép részben hasonlít az antillaiakra, bár a különbségek nem olyan élesek. A második és a viszonylag régóta Hollandiában élő első nemzedéknél a társadalmi integráció viszonylag magas fokát figyelhetjük meg. Az első nemzedéknél, az antillaiakhoz hasonlóan, ez azzal függ össze, hogy abban elég sok olyan ember volt, aki tanulmányok folytatása céljából érkezett és már eredendően is holland irányultságú volt. Az, hogy a suriname-iaknál ez a csoport nem tűnik annyira szembe, mint az antillaiaknál, azért van, mert a hetvenes években rengeteg suriname-i érkezett. A függetlenség (1975) körüli bizonytalanság, a gazdaság jövőjével kapcsolatos borúlátás és a vízumkényszer bevezetése (1980) késztette őket kivándorlásra. Szociálgazdasági hátterük sokkal vegyesebb volt, mint azoké a fiataloké, akik tanulás céljából érkeztek és többségük végül alacsonyabb pozíciót vívott ki magának. Kevesebb kapcsolatuk van a hollandokkal, mint az egykori suriname-i diákoknak. Feltűnő, hogy azok a suriname-iak, akik ezután - tehát 1980 után - jöttek, keveset érintkeznek a hollandokkal. Az is szembeötlő, hogy - a törökökhöz és a marokkóiakhoz hasonlóan - a házasság céljából érkezetteknél viszonylag alacsony szinten van a társadalmi integráció. A jelekből ítélve úgy tűnik, hog)' ez a társadalmi kategória nehezen találja meg a holland hálózatokhoz vezető kapcsolódá si pon tokat. Szegregáció és integráció A térbeli szegregációval és a társadalmi integrációval kapcsolatos számadatoknál két dolog tűnik szembe. Az első, hogy egyértelmű összefüggés van a városnegyed etnikai összetétele és a kapcsolatminta között: aki gyűjtőnegyedben él, gyakrabban érintkezik saját csoportja tagjaival, mint az, aki olyan negyedben él, ahol kevés bevándorló lakik. Ez az összefüggés a suriname-iaknál és az antillaiaknál a legnyilvánvalóbb. Feltűnő, hogy a városnegyed és a baráti kör közötti összefüggés a törököknél és a marokkóiaknál sokkal nehezebben ragadható meg. A bevándorlók által ritkán lakott negyedekben élő törökök és marokkóiak is többnyire saját csoportjuk tagjaival érintkeznek. Ez a marokkóiakra még fokozottabban érvényes. Náluk a baráti kör etnikai összetételét illetően kicsi a különbség a „fehér" és a gyűjtőnegyedek lakói között.
