Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

JACO DAGEVOS - AREND ODÉ: Kisebbségek Amszterdamban

6. A csoportokon belüli különbségek A csoportokon belül igencsak változnak a társadalmi távolságok. Bennünket ilyen szempontból elsősorban a nők helyzete, a törökök és marokkóiak irá­nyultsága, a képzettség szerepe, a bevándorlás oka és a lakóhelyi elkülönü­lés jelentése érdekel. Az alábbiakban ezeket mutatjuk be. Gyenge a női bevándorlók szociális integrációja Minden csoportra érvényes, hogy a nők a férfiaknál is inkább saját köreik­ben mozognak. Különösen a marokkói nők érintkeznek keveset hollandok­kal. Az antillaiak esetében ilyen tekintetben nincsenek lényeges különbsé­gek a nők és a férfiak között. Annak, hogy a török és a marokkói nők saját csoportjaikat preferálják, több oka is van. Ezek egyike, hogy alig beszélnek hollandul. Egy másik, hogy a nők mozgásszabadságával kapcsolatos hagyo­mányos felfogás igencsak korlátozza a hollandokkal való érintkezés lehető­ségeit. További ok, hogy kevés török és marokkói végez jövedelmet biztosí­tó munkát, ennek következtében az életük főként a lakásban és annak környékén zajlik, a lakás pedig általában olyan negyedben van, ahol sok honfitársuk él. A suriname-i és az antillai nők helyzete szinte az előbbi fordítottja: be­szélnek hollandul, maguk döntik el, kivel érintkeznek és nagyon magas (magasabb, mint a holland nőké) azok aránya, akik fizetett állásban vannak. Főként az idősebb török és marokkói nők mozognak sajtit köreikben Az Amszterdamban élő török és marokkói nők esetében szinte közvetlen összefüggés mutatható ki az életkor és a hollandokkal való érintkezés kö­zött. Mennél idősebb valaki, annál kevesebbet érintkezik hollandokkal. Azok a tőreik és marokkói férfiak, akik napjainkban az idősebbek közé tar­toznak- az 55 év felettiek-, szinte kivétel nélkül mind munkavállalás cél­jából („vendégmunkásként") érkeztek Hollandiába. Közöttük nagyon ala­csony azok aránya, akik még mindig aktívan dolgoznak. Ennek oka nem a nyugdíjba vonulás, hanem hogy nagyon magas közöttük a tartósan munka­nélküliek és munkaképtelenek aránya. amszterdami adat. Országos adatok viszont igen, és azokból kiderül, hogy az antillaiak a munkahelyükön többnyire hollandokkal érintkeznek. A suriname-iak esetében ennek aránya 60, míg a törökök és marokkóiak esetében körülbelül 50 százalék.

Next

/
Thumbnails
Contents