Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

JACO DAGEVOS - AREND ODÉ: Kisebbségek Amszterdamban

lakosság több mint 50 százaléka nem-nyugati bevándorlókból áll majd. Jelenleg ez az arány még kevesebb mint egynegyed. 4. A szociális kapcsolat mint integrációalakító tényező A fentiekben vázoltuk, hogy a lakosság összetételét illetően milyen változások következtek be Amszterdamban. A most következő fejezetben azt vizsgáljuk, milyen a városban az allochtonok és az autochtonok közötti érintkezés. Figyelmünket leginkább arra összpontosítjuk, milyen összefüggés van a gyűjtőnegyedekben a lakás és a baráti, illetve ismeretségi kör etnikai jellege között. Ebben az összefüggésben az allochtonok és az autochtonok közötti kapcsolatok mértékét integrációs fokmérőnek tekintjük. Ez a fajta megközelítés nem számít magától értetődőnek. A döntéshozók körében az etnikai kisebbségek integrációját általában úgy szokás mérni, hogy megnézik, milyen pozíciót foglalnak el ezen csopottok tagjai a társadalom olyan fontos intézményeiben, mint amilyen az oktatás és a munkaerőpiac. Bár az etnikai kisebbségek többnyire kedvezőtlen szociálgazdasági pozíciója miatt érthető, miért erre irányul a figyelem, ez a fajta megközelítés túlságosan egyoldalú. Az etnikai kisebbségi csoportok integrációjánál a „kemény" strukturális dimenzió mellett létezik egy szociálisabb dimenzió is (lásd Penninx, 1988; Veenman, 1995). Ez nagyjából arról szól, hogy az etnikai kisebbségek milyen mértékben ápolnak szociális kapcsolatokat a bennszülött hollandokkal, illetve mennyire tartják az ilyen jellegű kapcsolatokat kívánatosnak. Több okból is fontos tudni, hogy a bevándorlók kikkel tartanak fenn kapcsolatokat. Először is kiderül belőle, mennyire lettek, illetve lesznek e csoportok a befogadó társadalom részei vagy éppenséggel mennyire különülnek el. Ezen túlmenően egyértelműnek látszik, hogy a kisebbségeknek feltétlenül hasznot hoz, ha valamilyen mértékig igazodnak a holland társadalomhoz. A vizsgálatok azt mutatják, hog)' az őslakosokkal való kapcsolatok pozitív hatással vannak a kisebbségek munkaerőpiaci és jövedelmi helyzetéte (Rettab, 1995; Dagevos és Veenman, 1996; Dagevos, 2001a). Ugyanakkor általános vélemény, hogy az őslakosokkal való kapcsolatok hiánya, illetve csekély volta mély szakadékot teremt (Dagevos, 2001a). Az őslakosoktól nagy szociális távolságra lévő bevándorlók a nyugati társadalmakban zajló modernizációs folyamat értékeitől is távol állnak (itt olyan értékekre gondolunk, mint az individualizálódás, az elvilágiasodás és a férfiak és nők egyenjogúsága). A szociális kapcsolatok vizsgálata melletti utolsó érvünk az, amit már a bevezetőben is említettünk, hogy ezeket nemigen szokás kutatni.