Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)
JAN RATH: Hogyan zajlik az etnikai székfoglalósdi Mokumban?
A második probléma, amely némiképp összefügg az elsővel, hogy Waldinger szerint az etnikai csoportok többé-kevésbé összetartanak, összeköti őket a szolidaritás és a bizalom, és hosszú távon is fennmaradnak. A valóságban azonban a társadalmi viszonyok korántsem mindig ilyen harmonikusak. Epp akkor van kimondottan nagy esélye annak, hogy a vállalkozók egymás versenytársaivá válnak, amikor ugyanabból a szegmensből származnak. Ez akár még veszélyeztetheti is az ilyen szegmensek huzamosabb fennmaradását. Ráadásul azt is tekintetbe kell venni, hogy bizonyos bevándorlócsoportok végül csak asszimilálódnak, így az általuk létrehozott szegmens sem lesz automatikusan hosszú élető. A harmadik kérdőjel azzal kapcsolatban vetődik fel, hogy Waldinger a gazdasági integrálódási folyamat súlypontját a szociológiai területen belülre, tehát a gazdasági területen kívülre helyezi. Bár fel- és elismeri a piaci változások jelentőségét - hisz ő maga is megállapítja, hogy ezek módosíthatják a munkaerőrangsort -, mégis azt állítja, hogy az integrálódás sikere vagy kudarca a hálózatokon áll vagy bukik. Ha például meg akarjuk érteni, miétt lendült fel Amszterdamban a török konfekcióipar, feltétlen meg kell vizsgálnunk, hogyan változtak a fogyasztói szükségletek és milyen változások következtek be a nemzetközi munkamegosztásban. Ilyen változások nélkül a török üzemek nem futhattak volna ennyire fel. Ugyanígy, a technológiai változások sem hagyhatók figyelmen kívül. Az, hogy a tizenkilencedik század közepén a cukorkereskedelemben és a cukoriparban megrendült a zsidó szegmens, nagyrészt azokkal a technológiai újításokkal magyarázható, amelyek révén már nem csak importált cukornádból, hanem cukorrépából is lehetett cukrot gyártani. Bár a zsidók továbbra is kezükben tartották a cukornád-feldolgozást, a cukor piacán a brabanti katolikusok vették át a vezető szerepet, mert sokkal olcsóbb terméket hoztak a piacra (vö. Schrover 1994:164). A negyedik kérdőjel azzal kapcsolatos, hogy Waldinger az intézményes keretet leszűkíti az etnikai vagy faji érdekcsoportok politikai ügyeskedéseire, amikor azok befolyásolni próbálják az állami szférában adódó munkák elosztását. Lehet, hogy a New York-i politikai rendszer néha olyan tombolára emlékeztet, amelyben a nyertes megcsapolhatja az államkincstárt, mégsem mondhatjuk, hogy ez volna „az" intézményes keret. Az intézményes keretet az állam és a kvázi nem-kormányzati szervezetek alkotják. A holland korporativisztikus gondoskodó államban ez a keret hatalmasra duzzadt, különösen a meglehetősen nyeszlett amerikai gondoskodó államhoz képest. Ennek megvan a maga, nem is elhanyagolható hatása a vásárlóerőre - Hollandiában még a tartós munkanélküliek is igen magas minimális jövedelemmel rendelkeznek-, ami szintén befolyásolja, hogy az emberek akarnak-e,