Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Koszos, büdös, de szeretni kell

- Van erre vevő? - Eddig úgy tűnik, igen. Négy éve egy londoni kiadó is dinamikusan terjeszti a könyvet, bár a legbüszkébb egy idős házaspár elismerésére vagyok. Ok Hannoverbűi jöttek, New Hampshire-ből. -Az olyan, mint a Párizs, Texas? - Körülbelül. Szóval ez a pár 93-ban egyszer csak megállt a New York kávéházban az asztalomnál. Tudni kell a történethez, hogy útikönyvemben megemlítettem, minden csütörtök délután a New Yorkban vagyok megtalálható. Kiderült, hogy a házaspár törzsutasnak számított egy légitársaságnál, amiért ingyenjegyet kaptak ajándékba. A férfi bement tehát a helyi könyvesboltba, és kiválasztott négy útikönyvet az érdekesebbek közül, hogy eldöntse, hová utazzanak. Végül az általam írtak alapján Budapestet választották, és felkerestek engem is. - Amilyen menthetetlenül urbánus, biztos lebeszélte őket a Budai- hegységről vagy Budafok-külsőről. - Véletlenül sem. Az a szép ebben a városban, hogy olyan különleges egyensúlyban van benne az egyes részek lassú, álmos tempója más területek zaklatott, hektikus életével. Még dolgoznak Budapesten azok a szinte kannibáli energiák, melyeknek tíz év múlva talán nyomuk se lesz. -A külföldiek után a magyaroknak is elkészítette ugyanezt a kalauzt Nagy Budapest Könyv címmel. - Na azért nem egészen ugyanezt. A térképek és sétaútvonalak megegyeztek, de egy csomó dolgot másképp írtam. Egy magyarnak például fölösleges lett volna magyarázni, milyen volt itt az élet a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években. Úgy szoktam fogalmazni, hogy annak a kisvárosi gimnáziumi tanárnak szól a könyv, aki sokat tud a fővárosról, ám nem ismeri annak titkait. - Mondjon néhányat. - A Király és a Kazinczy utca sarkán hajdan egy magyar kártyát készítő műhely működött. Emlékét tábla őrzi a Wichmann-kocsma falán, mégis alig tud róla valaki. Hasonlóképp kevéssé ismert az az emléktábla, mely a Liszt Ferenc téri Vian kávézóban látható a konyhai ételkiadó fölött. A felirat szerint Allen Ginsberg 93-ban ide hozta be az alsónadrágját mosatni. - Az angol kiadásban a tizenkét legfontosabb magyar szó között említi a „naff'-ot, azaz eikit. Mi a ciki Budapesten? -A cégtáblák, melyek nem csupán ócskák, hanem végtelenül kommerszek is. Az erkélyek, melyekről az emberek azt hiszik, hogy csak az övék, ám azok bizonyos értelemben a városhoz tartoznak, hisz az erkélyeken tartózkodókat látják az utcáról. Új ciki a mobilozás, ami valami egészen visszataszító formában él a fővárosban.