Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

rök és huplik élettanát is tanulmányozva rájött, hogy a megszokott kátyú jobb, mint a gányolt kátyú. Hamarosan már a lyukak élettanát is tanulmá­nyozni kezdte. Fotókat készített a különféle változatokról és azok elenyé­szésének stádiumairól. Többféle alaptípust különböztetett meg. Az egyik ilyen a felszedhető kátyú, azaz: aszfaltlepény. Fz úgy készül, hogy a hupliba egyszerűen betöltik az anyagot, de az nem tapad az eredeti réteghez. így aztán lassan elválik az aszfalttól. Némelyik töredezni kezd, mígnem a folt darabjait a kocsik kihordják a kátyúból. Az anyag néhány hét alatt kifogy az aszfaltmederből. Van, ahol tartja magát, és egyben marad. A kátyúsember demonstrál is. Nem rest lehajolni a folthoz, ujjai hegyével megragadja a szé­lét, és már fel is emeli, mire az nagy fekete lepényként válik el az úttól. Ennek másik változata a lejátt szavatosságú konyakmeggyre hasonlít. Ki­csit megszárad, besüpped, és idővel megszottyad. Van továbbá a geometri­kus útfolt. Ennek készítése költségesebb. Általában szögletes. A felfagyás szélét körbevágják, majd az így kapott, általában téglalap alakú területet töltik fel a gőzölgő anyaggal. Van továbbá a motzsalékos kátyú. Ennél a töl­tőanyag készítésekor nem tartották be a technológiai fegyelmet, és a fekete tötmeléket egyszerűen kihordják az autók a mélyedésből. Aztán van a ká­tyú, amely nem kátyú, vagyis az útállapotokat meghatározó hivatalnok számba sem veszi. A kátyúsember egyik alapvetése a kátyúmegmaradás tötvénye, amely szerint kátyú nem vész el, csak átalakul, hiába tömik be, számuk egyre sza­porodik, vagyis mindig több van, mint volt. Ennek magyarázata az ellenér­dekeltségben keresendő. Minél több a lyuk, annál többet kell betömni, év­től évre van munka. Lehet keresni vállalkozót, annak alvállalkozót, szerző­dések születnek, így tattva mozgásban a gépezetet, egy egész apparátust, amely vállalkozóbarát. Pontosabban barátja a vállalkozónak. Na, a mi kátyúsemberünknek ebből lett elege. A kátyú és súlyadó össze­függéséből messzemenő következtetésekre jutott. Persze ő nem mondott olyat, hogy nem fizetek többé súlyadót, nem intett be nagy lendülettel, hogy ezt nektek. A kátyúsember levelet írt az önkormányzatnak, hogy elis­meri az ő adózási kötelességét, sőt szándékában áll fizetni, de csak tisztes­séges feltételek mellett. Ez pedig így festene: én gyűjtöm az autó futómű­vének javításáról szóló számlákat, és ezeket összevetjük a rám kivetett súlyadóval. Ev végén aztán elszámolunk. El is számolt. Az önkotmányzat fizetett. 2003. február 5. S. I.

Next

/
Thumbnails
Contents