Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)
Koszos, büdös, de szeretni kell
ahol csak a századrészét kérhetné el. Vagy arrafelé is annyira pimasz a világ? - En Budapesten sem ülök he oda, ahol ezt megtehetnék velem. Nekem nem imponálnak az úgynevezett előkelő helyek, én nem járok ismert éttermekbe. Sőt! Azt hiszem, ha egy igazi magyaros ételt szeretnék, akkor azt ott már nem is kapom meg. Ha pedig valami igazán különlegeste vágyom, azt meg még nem kapom meg... Inkább elmegyek egy egyszerű magyar kifőzdébe, és azt jobban élvezem, mint az elegáns éttermeket. Gyakran megfordulok például a Váci utcai Fatálban, ahol jól főznek, kedvesek és becsületesek. Nem szeretem a kihívó éttermeket, nem szeretem a felhajtást egyébként sem. - Annak idején azt mondta, hogy az Evita forgatását azért hozta ide, mert Budapest erősen hasonlít a negyvenes évekbeli Buenos Airesre. Es némi örömmel azt is hozzátette: szerencsére ez a város nem lett bántóan modern. - Igen, és ez nagyon jó. En szeretem ugyanis Budapestet, még ha talán Párizs szebb is nála egy kicsit. Es ezt egyrészt annak köszönheti, hogy kiváló régi épületek találhatók benne, másrészt meg annak, hogy gyönyörű egységben vannak a hidak, a budai hegyek, a szigetek, a Duna... Fantasztikus hangulata van az egész városnak. -A benne élő embereknek milyen hangulatuk van? - Na, ez már nem annyira pozitív. Nem értem azt a hihetetlen ncgativitást, ami a budapesti embereket jellemzi. Akárhol, akármit kérdezek, az első válasz mindig az, hogy „nem, nem lehet, nincs". Innen kiindulva kell megkeresni, hogy ebből miként lehet igent csinálni. Ez nekem nagy idő- és energiapazarlásnak tűnik. Mintha itt mindenki azzal akarná eladni magát, hogy először azt mondja: nem lehet, aztán mégis megoldja valahogy. Ez a világon sehol, senkinek nem jön be, kivéve a cirkuszi akrobatát, aki óriási sikert ér el azzal, hogy kétszer-háromszor elrontja a mutatványt, aztán persze megcsinálja, és a közönség örömében szétveri a házat. Eggyel több, ami Pesthez köti - Talán a fiatalok hozzáállása pozitívabb egy kicsit. - Én is azt tapasztalom. Náluk már tényleg változik a szemlélet, jó példa erre az InterCom, ahol a munkatársaim nem is ismerik azt a szót, hogy nem. De a Miniszter félrelép című fűm készítéséhez is olyan kollégákat választottunk, akik igyekeztek mindenre megoldást találni, akik hatékonyak, és mindig tudják az utat, amely előre visz. Maga a film is azt bizonyítja szerin-