Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Koszos, büdös, de szeretni kell

- Igaza van, csakhogy - szemben a nyugati nagyvárosokkai - errefele nem szeretik a spontán dolgokat. Itt felépítenek egy-egy kultutális központot, és eldöntik az emberek helyett, hogy ők majd oda fognak járni. Érdemes lenne egy-két dolgot az angol parkok mintájára csinálni. Ott ugyanis előbb befüvesítik a területet, aztán ahol az emberek kijárják a füvet, oda építik az utakat. Arrafelé nem azt mondják, hogy fűre lépni tilos, hanem ellenkezőleg: tessék a fűre lépni! Itt megtiltják, hogy az embetek használják a Dunát, pedig éppen hogy ki kellene használni azt a csodálatos lehetőséget, hogy Budapest a Duna két partján fekszik. Fantasztikus csónakázóhelyeket, kirándulásra, pihenésre alkalmas területet lehetne kialakítani. Itt olyan vízi életet lehetne csinálni, amely páratlan. Tálcán kínálja magát a Duna, mi meg nem vesszük észre ezt. A Szúnyog-sziget, a Hajógyári-sziget, a Kopaszi-gát vízi paradicsom lehetne, őrületes prosperitással. -A Duna-parton egyelőre a Nemzeti Színház épül... - Ha azt kérdezi, jó helyre épül-e, arra azt válaszolom, hogy nem tudom. A puding próbája az evés. Ha azt kérdezi, hogy a fűre lépni szabad elve alapján épül-e, abban már nem vagyok biztos. És még egy mondat: nekem az lett volna a legkedvesebb, ha a ligetben építik fel. Központi helyen fekszik, van körülötte tér, millió autó elfér ott, és persze annak a területnek van múltja, aurája. Kár, hogy nem vigyázunk jobban az efféle helyekre. Mindent átalakítunk, eltüntetünk. - Mint a Lukács uszodát. - Vagy az ügetőt. Bűnténynek tartom, hogy megszüntették. Erre nincs jobb szó: ez bűntény. Na de majd lesz helyette szép, nagy bevásátlóközpont, benne korszerű mozi termekkel. - Olyan hangsúllyal mondta ezt, amelyből úgy tűnik, nagyon utálja ezeket a csodamozikat. - Elismerem, hogy a hangminőség százszor jobb, a székek sokkal kényelmesebbek, mint a régi, pesti mozikban voltak, még a pattogatott kukoricát is kedvelem, dc valahogy mégsem szeretem ezeket a mozikat. Bámulom őket, de nem szeretem. És tudja, hogy mi a legnagyobb baj velük? Hogy nem lehet előttük találkozni. - Pedig a találkozási pontok nagyon fontos helyek egy városban. A Moszkva téri óra, a Blaha Lujza téri szökőkút. - A Blaha Lujza téren ma a szökőkút a találkozási hely, régen a Nemzeti Színház órája volt az. Ahogy a dal is mondta: hétre ma várom a Nemzetinél... - Alighanem az új Nemzeti is akkor lesz fontos a pestieknek, ha majd az épület előtt randevúznak a fiatalok. - Bizony akkor. Am, ha a régit nem rombolták volna le, akkor ez a cécó sem lett volna. Gobbi Hilda csinált egy-két magáninterjút a metrót építő