Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

A félmúlt és a féljelen határán

Amíg kéregetnek, semmi gond. Csak nehogy elkezdjenek szélvédőt mosni. 1999. április 26. S. T. Te csodás... Kapzsi portásokra, csaló pincérekre, simlis taxisokra, tolvajokra, valutázókra, szercncsejátékosokta és álrendőrökre számíthat a Budapestre látogató idegen - figyelmeztet az a négynyelvű füzet, melyet a turisták okulására adtak ki nemrég. A kiadvány bizonyára nem akarta végképp elvenni a külföldiek kedvét az utazástól, ezért nem szól a robbantásos metényletektől, Fradi-meccsekről, stricikről, nepperekről, miniszterelnöki dzsipre lövöldöző tes tőt nőtől. A szórólap összeállítói szerint mellesleg Budapest barátságos, sokszínű és vendégszerető város. 1999. május 22. F. Zs. Nosztalgia Hamarosan nem énekelhetjük nyugodt szívvel, hogy „Járom az utam, a macskaköves utam". Végre-valahára leaszfaltozzák a Lehel utcát. Pedig a nóta Angyalföldön helyi himnusszá vált. A kockaköveket egyébként egy ferencvárosi raktárba viszik: ha a Várban tönkremegy egy utca, ebből pótolják. Ezért ha angyalföldinek látszó személyt látunk az I. ketületben sírva dalolni, miközben guggol, és fogja a macskakövet, ne csodálkozzunk. Csak nosztalgiázik. 1999. június 9. S. G.