Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

A félmúlt és a féljelen határán

Osztapenko hűlt helye Gaz veri fel a fel- és lefele vezető út közét meg egy satnya bokor, áll ott még egy értelmét vesztett tábla, vészjósló figyelmeztetéssel: Gyalogosközleke­dés életveszélyes! De hát kinek is jutna itt eszébe gyalogosan közlekedni és hova? Ennél azért többet érdemelne, ha nem is Osztapenko kapitány, de az út­rakelő barátok, akik itt randevúztak, a stopposok, akik itt táboroztak. Néha csak fél órát, de gyakran fél napot is, már ha nem kergették el őket a rend­őrök. Ami többnyire bekövetkezett. De az Osztapenkónál gyülekező csapa­tok, akik előbb többnyire Balaton, később mind gyakrabban Wien feliratú pa­pirosokat lobogtattak, hozzátartoztak a vidám barakk tájképéhez, és jelezték az elkerülhetetlenül bekövetkezőt. Meg persze egy kicsit a beletörődést is abba, hogy itt majd akkot lesz más világ, ha Osztapenko kapitány lépést vált. Ami végül is bekövetkezett. Elment Érd felé a Balatoni úton. Tanulságos Osztapenko hűlt helyén bolyongani, mett cz a-saroknak nem sarok, útelágazásnak nem útelágazás - valamikori találkozóhely pont olyan lett, mint amilyenek mi vagyunk. Vagyis sem ilyen, sem olyan. Ha elegánsan akarnám magam kifejezni, azt mondanám, hogy eklektikus. Mállott családi házak az odacsorgó utcák sarkán, járhatatlan járdák, egy márkakereskedő csil­logó-villogó üvegpalotája. A sarokról ingyenes busz indul valamelyik óriás be­vásárlóközponthoz, félótánként, éjjel-nappal. De kár, hogy pillanatnyilag nem akarok semmit venni, ingyen buszozhatnék. Történetesen autóval ér­keztem, ám közel-távolban egyetlen engedélyezett parkoló van, arra is nagy betűkkel kiírták, hogy kizárólag a sarki élelmiszer-áruház vevői számára. Egyszer volt, hol nem volt, állt egy óra a Nemzeti Színháznál. Felrobban­tották. Volt egy hídfő a Margit-hídnál, ahol találkozni szoktunk. Ott meg sem lehet állni már. Osztapenkóról is kiderült, mégiscsak tud masírozni. Lehet, hogy velünk van a baj, nem akarunk találkozni már, és csak ürügy, hogy nincsen hol? 2001. július 14. K. Gy. J. Csepel: egy gyáróriás tündöklése és bukása Sokszor ébredtem borotválkozás neszeire. Ilyenkor kibújtam az ágyból, és kilopóztam a konyhába. Nagyapa a falikút mellett állt. Előtte pamacs és bo­rotvaszappan ketek dobozban. Kezében a borotva, hosszú pengével. Csíkról

Next

/
Thumbnails
Contents