Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

A félmúlt és a féljelen határán

is. Az 1866-os időpont sejteti, az unoka sem lehet már tinédzser. Xantus Zoltán 1978-ban, nyugdíjazásakor kezdett temetkezési szokásokkal foglalkozni, mivel felkérték: írjon könyvet az azt követő évben hatvanéves évfordulóját ünneplő Temetkezési Intézetről. Ez ugyanis az egyetlen intézmény, amelyet 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején hoztak létre, s amely azóta is működik. Xantus 79 évesen is aktív. A kiállítás első tetmében a népi hagyományokkal ismerkedhet a látogató. Itt szó sincs városi furcsaságokról; megrendítő, s egyszerűségében is fenséges gyász szemtanúi lehetünk: a fehér csipkével díszített halottaskoronát az eladósotban lévő lány temetésén vitte valamelyik társa. A tálcán hordott koronát azután a sírkeresztre vagy a templomi Mária-oltárra helyezték. A hiedelmek szerint a halottas házban a tükröket le kell takarni, nehogy az elhunyt - megpillantva önmagát - visszajárjon kísérteni. (Ezért viszik ki az épületekből a holttestet arccal előre, lábbal kifelé.) Bizonyos magyar népcsoportok Európában különleges szokásai közé tarrozik a fehér gyász. Az arabok, zsidók, indiaiak és japánok által követett hagyományok nálunk Somogyban lelhetők fel. Erről a vidékről, pontosabban Csökölyről származik a Kegyeleti Múzeum népviseletbe, fehér ruhába öltöztetett babája is. Nevezetes baranyai tájegység az Ormánság. Magyarországon néhány régióban igencsak elterjedtek az egykés családok. A csupán egyetlen gyermeket nevelő nők leginkább az Ormánságot jellemezték. A kiállításon látható piros főkötő az egykék iszonyú következményeire emlékeztet: az anyák, akik második, hatmadik, sokadik magzatukat próbálták clhajta(t)ni, sokszor nem élték túl a beavatkozást. Az így elhunytak főkötőit a keresztekre aggatták, s az enyészetnek hagyták. Xantus Zoltántól tudom, hogy egykor egész temetők piroslottak az Ormánságban... Egy kis irónia azért a falusi néptől sem idegen. Az egyik temető kapuján a következő feliratot jegyezte fel a gyűjtő: „Itt nyugszanak azok az Istenben boldogult lelkek, akik a faluban élnek". A történelem abszurditásai közé tartozik egy nagybörzsönyi sváb bányásznak a halotti leple, amely végül a múzeumra maradt. A szőttest ugyanis már fiatalkorban elkészítették — a lányok stafírungjához hasonlóan -, azonban a német családot kitelepítették. így került a felhasználatlan - csak a születési évet (1874) tartalmazó - lepel a kiállítási tárlóba. A múzeum másik termében a városi temetkezési szokásokat mutatják be. Számos iratot, azok másolatait is kiállítottak. így például megtekinthető Mária Terézia 1775-ös - Magyarországon 1 777-ben életbe lépett - rendelete, amely elsőként szabályozta a temetkezést. A kecskeméti és debreceni oszlopos halottaskocsi, illetve hintó mellett látható itt az az alul nyitható koporsó, amelyet II. József, a kalapos király utasítására vezettek