Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

A félmúlt és a féljelen határán

inkább csak egy vágyott célt tükröztek, de a valósághoz viszonylag kevés kö­zük volt. A ruha és a lakás tisztasága sokkal fontosabb norma volt a második világ­háború előtti Budapest polgárvilágában, mint a testé - állapítja meg a szer­ző. Igaz, a testi fehérneműt csak hetente kétszer-háromszor váltották, de arra nagy gondot fordítottak, hog)' a férfiak inge patyolattiszta legyen. A polgári háztartás egyik központi kérdése volt a mosás, kulcsszereplője pe­dig a mosónő. A havi nagymosás és a vasalás gyakran két teljes napig is eltar­tott, a rituálé része volt a család életének, a mosókonyha előkészítésétől a ruhák megszámolásán és a leskelődésen át - hogy nem használ-e véletlenül klórmeszet a mosónő - a szárításig és a tiszta ruha elrakásáig. Az asszonyok kedves programja volt szemlét tartani egymás szekrénye fölött, és megtár­gyalni, kinek a mosónője mos a legfehérebbre, esetleg kinek a vasalónője dolgozik a legszebben. (Bár ezt a luxust már igazán kevesen engedhették meg maguknak.) Mai ésszel szinte felfoghatatlan, hogy abban a korban, amikor még csak kuriózum volt a legtöbb háztattási gép, és a konzervatív polgárasszonyok szívesebben is bízták a munkát az emberi erőre, milyen megerőltető felada­tot jelentett a mosás, a takarítás vag)' akár a mosogatás is. A tudományos le­írás mintha történelem előtti kotokat idézne: a ruha súrolása és kifőzése, a mángorlás vagy a padló felsúrolása és beeresztése ma már gyakorlatilag is­metetlen fogalom. Mindezeket a munkafolyamatokat azonban a polgát­asszonyoknak is ismerniük kellett - ha másért nem, hogy taníthassák és el­lenőrizhessék a cselédjüket. Igen tanulságosak például Czingel Szilvia egyik adatközlőjének emlékei. Az ő édesanyja rendszerint a cselédek nyári szabadsága idején avatta be lányait a háztartás rejtelmeibe, és lépésről lé­pésre megtanította nekik, hogyan kell mosogatni, takarítani, bevásárolni, befőzni, a ruhákat rendben tattani. A tanfolyam azonban így végződött: „Kérdésemre - Es a nagymosás? - rövid volt a válasz: Annyi pénzetek min­dig lesz, hog)' legalább mosónőtök legyen." Talán semmi sem jellemzi jobban a XX. századi magyar történelmet, mint az, bog)' milyen hamar kiderült: a mama bizony nagyot tévedett. 2001. május 23. N. Kása Judit

Next

/
Thumbnails
Contents