Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

A félmúlt és a féljelen határán

Épp két hete, amikor a Múzeum körúton jártam, kíváncsiságból megnéztem az órát. Vajon még ma is olyan híresen pontos-e? Ott állt az angolaknában, mint máskor. Vagyis nem egészen úgy, mert most a mutatói is álltak. Mi történhetett? Megunta a modern időket? Bekopogtattam a gondnokságra, megkérdeztem. Szerencsére csak elfelejtették felhúzni. 2001. július 6. Csordás Lajos A déllövő mozsár Köztudomású, hogy egykot Budán nemcsak harangozták, de lőtték is a delet. A lövést a Főreáliskola, vagyis a mai Toldy Ferenc Gimnázium fizikaszertárából adták le, ahol egy passzázstávcső segítségével mindennap pontosan megállapították a nap delelőpontját, és elsütötték az erre rendszeresített fegyvert. Az időzónák bevezetése, 1892. június 1. óta azonban a zónadelet lőtték, amely több mint 22 perccel később áll be Budapesten, mint a csillagászati dél. A durranás akkor még - a régi, csendes világban - Óbudán is hallható volt. Az első lövés 1867. február elsején dördült el, és a Tanácsköztátsaság napjai kivételével az 1940-es évekig mindennap elhangzott - bár 1905-ben és 1937-ben is meg akarták szüntetni, ám a lakosság nem engedte. De bogy mi is volt a déllövő fegyver, abban nem vagyunk egészen biztosak. Egy régi évkönyvben látható ábra szerint állványra erősített puska feküdt a szertár nyitott ajtajában. Közvetlenül mellette pedig téglaoszlopra állítva a már említett távcső. Többen azonban, akik a déllövésről írnak, nem puskát, hanem mozsarat említenek, és az iskolában máig őriznek is egy kicsi ágyút mint egyetlen lehetséges emlékét az elfelejtett szokásnak. Hossza körülbelül harminc centiméter lehet, súlya 6-7 kiló. Az igazgató úr szerint régebben megvolt még az iskolában egy szakállas puska, melyről bizonyosan tudták, hogy valaha delet lőttek vele. A hetvenes években azonban kölcsönadták egy múzeumnak, és többé nem került vissza. Az igazgató, Porogi András egyébként 1996-ban megpróbálta feleleveníteni a hagyományt. Meg is vizsgálták a déllövés lehetőségeit, de kiderült: a környék annyira beépült, és akkora a zajszint, hogy ez a régi szokás ma már zavart okozna. Túl nagyot kellene durrantani, hogy a távolabbi utcákban is meghallják. 2002. szeptember 20. Csordás Lajos