Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

A félmúlt és a féljelen határán

dett akkori vőlegénynek a szépen kistafírozott egykori menyasszony diktál. Vajon meddig mehet ez így a „válókereset" megfogalmazása nélkül? Újpesten - Iám, már leírni sem merem, hogy a IV. kerületben - igazán tarthatnának már egy népszavazást (ha mernék megtenni) arról, akarnak-e az ottani lakosok budapestiek lenni? A referendum eredményének ismeretében dönthetne az Országgyűlés a városrész önálló várossá válásáról, vagy bennmaradásáról a nagy közösségben. Az eredmény talán a IV. kerület vezetőit is konzekvenciák levonására késztetné. Es a többieket is, mindannyiunkat. A „szocializmus építése" korszakának túlzott központosító törekvéseinekellenhatására született 1990 után a mai szabályozás. De talán nemcsak szélsőségek vannak, talán létezik valami higgadt korban megszülető logikus megoldás is! Jó lenne megérni... Elkerülhetetlenül foglalkozniuk kell ilyen és hasonló gondolatokkal mindazoknak, akik szembesülnek a rendszerváltás után létrejött helyzettel, amely tötvényben ad jogokat a fővárosnak is meg a kerületeinek is (ez utóbbiaknak mint önálló településeknek!), mindazoknak, akiknek lehetőségük van vagy lesz az önkotmányzati törvény felülvizsgálatáta, s a Budapesten létrejött visszás helyzet rendezésérc. Egy példa csak: elmentem a Terézváros (VI. kerület) és az Erzsébetváros (VII. kerület) önkormányzatába is, hogy egyforma utcatáblát csináltassanak a névváltozás után. Ez ugyanis nem természetes. A két kerület két, önálló jogokkal felruházott település. A fenti gondolatok ismételt nyilvános megfogalmazására most éppen az késztetett, hogy fölnéztem az Andrássy úton a nevét éppen most visszakapott Pátisi Áruház (mostanáig néhány évtizeden át: Divatcsatnok) Lotz-tetmének mennyezetére. Csak a nagyon ötegek és a szakkönyvek tudják, hogy ez a díszes terem - amelyet a festmények alkotójáról, Lötz Károlyról nevezett el az utókor - eredetileg a VI. kerület polgárai számára 1883-ban épült Terézvárosi Casino terme volt, s csak a második világháború után csatolták az áruházhoz. A mennyezet freskóján Budapest apotheozisát festette meg a mester a megrendelő igényeinek megfelelően. Patrona Hungáriáé ül középen, s körülötte gomolyognak az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a közlekedés és a közművek, a bőség szimbolikus alakjai. A főalak jobb kezébenjogar, bal kezében az akkor éppen tíz éve egyesített Budapest címerével díszített pajzs. Tőle balra (a nézőnek jobbra) az ország piros-fehér-zöld zászlóit, tőle jobbta a főváros piros-sárga-kék színű zászlóját lengeti a képzeletbeli szél. A lényeg: a terézvárosi megrendelők nem a Terézváros apotheozisát festették meg a pénzükért, s nem is a VI. ketületét, hanem Budapest megdi-