Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

Színes falakról álmodom Lénárt István képzőművész utcákról, menekülésekről, ikonokról Budapest központi kerületeiben akár 270 millió forintba is belekerülhet a falfirkák eltávolítása. De bogy elrondítják-e a városképet vagy feldobják az unalmas falakat ezek a rajzok, ennek megítélése nézőpont kérdése. Lénárt István festőművész egykoron graffitirajzolóként szeretett bele a színek és formák világába. Most huszonhét évesen Berlinben nyolcadik kiállítását rendezi. - Kezdetben volt a fal, s csakjóval később kerülrem be az utcától a kiállítótetmekbe. Mindig zavatt, hogy sosem lehetett befejezni a művet. Amit manapság a tizenévesek csinálnak - odarajzolnak három-négy betűt -, az gyorsan kivitelezhető, egy komolyabb kép megfestése viszont toppant időigényes, hiszen előbb krétával fel kell vázolni, a színeket kikeverni, aztán fcltakni. Ezt nem lehet suttyomban, s hajon valaki, nem lehet elmenekülni. - Tulajdonképpen mi is az a graffiti? - Ha bármivel erőszakot teszünk a falon a nagyközönség szórakoztatására, az graffiti. Az is graffiti, ha vésővel a betonfalta alakokat karcolok. Az egyiptomi hieroglifák is graffitik voltak. Alakokat faragtak a falra, a nap fénye pedig térhatásúvá tette a képet. Vannak graffitimegrendelők, vannak festők, akik számítógéppel tervezik ezeket a képeket. Mindig kihívást jelent a nagy tér, amit ki lehet tölteni. Csakhogy a gtaffiti sajnos már nem arról szól, amiről szólnia kellene. A festék drága, s nemcsak anyagi, de erkölcsi bukás is, ha elfognak, hiszen rád verik a régebbi falakat is. Ráadásul a rendőrök mellett a szkinhedek sem kedvelik a graffitirajzolókat, mert mi általában rapzenét hallgatunk, az pedig a néget kultúra része. - A polgárok sem lelkesednek, ha a frissen meszelt házra néhány szignó kerül. - Pályaudvarokon, elhagyott falakra volna érdemes festeni — akár önkormányzati felkérésre is -, persze uszító jelszavak és jelképek nélkül. Az én elképzelésemben csak szép, színes falak élnek. Meg lehetne tervezni, a festék árát pedig a megrendelő állná. Szükség lenne egy galériára is, ahol legalább egyszer helyet kapna az utcai graffiti, vagy egy katalógusra, amelyben a graffitiművészek, a falfirkálók is bemutatkozhatnának. Végre be kellene bizonyítanunk, hogy sem szélsőségesek, sem rongálok nem vagyunk, a graffitinek pedig - még ha tiltják is - ugyanúgy létjogosultsága van, mint a többi művészeti ágnak. Néha többet, jobban és mcgszállottabban dolgozunk más festőknél. A graffitit talán azért is tiltják, mert hatalmas önrek-