Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

tájékoztatást, ha arabul, akkor arab nyelven, ha angolul, akkor angolul, ha németül, akkor természetesen németül. A kínaival egy kicsit még bajban van, mert a szemközti boltoslánykától még nem kapta meg a nyelvtanuláshoz ígért irodalmat. Oroszul annak ellenére jól beszél, hogy tizenkét évig tanulta az iskolában. Japánul? Nem, japánul még nem tud. Korábban gyakran hívták bíróságra, rendőrségre, tolmácsolni. Hivatalos tolmácsnak. De amúgy is, amíg a Klauzál téri piac még Klauzál téri piac volt, sok diplomata megfordult itt, és örültek, ha nem kényszerültek törni a magyart, ha meg akarják mondani, mit óhajtanak vásárolni. De hát az a világ elmúlt. A nyugdíjas, aki két narancsot vagy három körtét vásárol, lehet, fogához veri a garast, de a magyar szókincse bőséges. Az idegen nyelvek ragadnak Marikára, mint a bogáncs. Amit egyszer megtanult, többé nem felejti cl. Rendszeresen eddig csak a német tanulmányokkal foglalkozott, a tiszaföldvári gimnáziumban Umlaut tanár úr oktatta - úgy nevezték a nyelvés irodalomtanárt. Arabul ugyan akadozva olvas, de folyékonyan ír. A tötök a kedvenc nyelve - nem firtatom, miért, biztosan van oka rá. Isztambult jobban ismeri, mint Budapestet. Legutóbb éppen a földrengés idején járt ott. Vészterhes éjszaka volt, valami mát este lehetett a levegőben, a macskák megbolondultak, összevissza rohangáltak. Azután menekülni kellett, a tengerpartra, ott bújtak meg a barátnőjével, amíg nem indult haza a gépük. Szilveszterre is oda akartak menni, azután rájuk ijesztettek, lemondták. A zöldségesstand - a Klauzál téren - családi tulajdon, Marikát a testvére alkalmazza. Áll a szép piros, zöld, sárga almák, messzi földön elvörösödött paprikák, feltehetően ugyanonnan származó üvegkemény szőlőfürtök, vastagra hízott retkek, patyolatfehér gombák, ízlésesen ládákba rendezett körte, kelbimbó, zöldség felett, és várja, hogy valaki angolul, németül, oroszul, arabul, tötökül vagy akát japánul, akármilyen nyelven megkérdezze, hogy a bab. De hát az ilyesmi ritkán esik meg. A Klauzál tér nem gerjeszt bizalmat még a helybeliekben sem, nemhogy a jobb helyekhez szokott külföldiekben. Mert ami már a Klauzál tértől keletre esik, annak legalább ízei vannak, színe, szaga, hangulata, ami innen nyugatra van, az gondozott, tiszta. A Klauzál tér meg egyszerűen csak lepusztult. Marikától itt senki nem kérdez semmit, törökül sem, angolul sem. Óvatosan érdeklődöm, meg ne karcoljam öntudatát, hogy úgy véli-e ő most a megfelelő ember a megfelelő helyen? Hát nem. Megrázza dús hajkoronáját. Mert ű- keresi a megfelelő szót igazában dirigálásra született.