Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)
Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos
mákról, utcai mosónőkről meg a nagy változásról, az autókról. És ismét az órákról: - Erőst bízok benne, hogy valamelyik unokámból órás lesz. Itt, a Tabánban. 1996. július 23. S. Boda András Valami hiba történt, már nem hordunk kalapot Nem tudom, eljön-e minden ember életében az a pillanat, amikor felteszi a kérdést: miért is nem volt eddig és miért nincs ma sem kalapja? Mindenesetre egy nyúlós, esős, szomorú délutánon - amely egyébként is ajlamossá teszi az embert a filozofálásra - egy Wesselényi utcai kirakat előtt gyökeret vert a lábam. Miért nem volt nekem soha kalapom? Itt ez az üvegportál, mögötte nagy szélű, nagystílű, elegáns fekete meg csöpp fehér és csipkéből álmodott, aranyiaméból, puha sárga filcből, zizzenő szalmából (!) készített kalapok. Varázslatosak és bohókásak, praktikusak és józanok, szépek és még annál is szebbek. Egy szép napon aztán lesétáltam a pincébe, ahol a város legidősebb kalaposmestere, a 84 esztendős Marácz György alkotja és árusítja a női és férfi fejfedőket, több mint fél évszázada.- Hányan is vagyunk még? - töprengett az élettársa, miközben magamban meg kellett állapítanom, hogy a kalappal való foglalatoskodás egészen biztosan fiatalít: tizenöt-húsz évet szemrebbenés nélkül letagadhatnak az életkotukból. És a hölgy sotolta az ujjain számolva: a Piri, a Böske szalon, a Király utcai... - Olyan tizenhat és húsz között lehetnek még Pesten a kalaposok. Már nemigen tartják számon egymást, nem járnak össze az Ipartestületben, mint hajdan. Kiritkul a szakma - kesergett az idős mester -, nincs utánpótlás sem. Neki nyolc évvel ezelőtt a KIOSZ-ban az ujjára húzták még az aranygyűrűt, ami tanúsítja, hogy ötven éve állja derekasan a sarat az iparosok között, mint kalaposmester. De lesz-c hasonló gyűrű újabb ötven év múlva, s lesz-e hozzá méltó ujj vajon? Mostanában más idők járnak. Marácz György néha már nem is tudja, mivé lett az emberiség, amely újabban egyáltalán nem akar kalapot hordani. Ha betévednek a tükörrel bélelt kis üzletbe, a föld alá külföldiek, ők jó ve-