Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

Mindenféle rendű és rangú emberek vagyunk, csak az bennünk a közös, hogy nagyjából egyszerre sodródtunk ide, a metrókijárathoz, és mielőtt elsi­etünk, néhány percre alkalmi közö(n/s)séggé szerveződünk, nem értjük a dalok szövegét, dc tudjuk, hogy nekünk szól, és minden magától értetődő ilyenkor, például az, hogy szeretjük ezeket a srácokat, akik egy távoli kultú­rát hoznak haza nekünk. Csendes tüntetés ez, tudat alatti: hallgatjuk a zenét. 1993. január 15. Bár/fűi Gergely Krumpli úr, a pocsolyafotós Én csak a cipőfűzőmet akartam megkötni, meséli Krumpli Béla. Leguggol­tam, majd percekig néztem a pocsolyában tükröződő épületeket. Atra gon­doltam, hogy ezt a látványt meg kellene örökíteni. És megörökítette. Később újabb víztócsába szeretett bele, ebből újabb fénykép született. Krumpli úr ezután mániákusan vadászni kezdte a buda­pesti pocsolyákat; ha megdötdült az ég, szaladt a fotómasinájáért, és az ég­szakadás elültével máris ott sündötgött a vízfoltok körül. Látószögeket für­készett, hajolt, görnyedt, kattogtatott. Élvezte a párálló aszfalt, a gőzölgő macskakő elrongyolódott textúrájában tükröződő épületek látványát. Szép, szomotú képeken örökítette meg a tócsákban lubickoló házakat. Krumpli úr ezekkel a fotográfiákkal nem akar a fotóművészet halhatat­lanjai közé furakodni, azt mondja, egyszerűen csak élvezi azt a furcsa hely­zetet, amelyben ideig-óráig a földre ájulnak a magasba ívelő épületek, amelyben-ha szabad kissé sziruposan fogalmazni - egy koszos kis tócsában ölelkezik össze a föld és az ég. Krumpli úr szereti ezt a repedezett, bumfor­di várost, összes macskakövével, tócsájával együtt. 1996-ban az országos fo­tóbiennálén a legjobb budapesti témájú képért kapott díjat, akkoriban a bérházak, kapualjak izgatták; mára filmszalagjain a finoman szitáló lépcső­házi fényeket a vízfoltok csillogása váltotta fel. Krumpli Béla Eső után című kiállítása a Goethe Intézet Eckermann kávé­zójában volt látható. 2000. március 11. Trencsényi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents