Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Koszos, büdös, de szeretni kell

- A leckekönyve maga a történelem: 1914. szeptember 14-én vették fel a Műegyetem rendes hallgatójának, majd 1931. április 30-án vehette át diplomáját. Mi történt közben? -A Műegyetemet a háború miatt félbe kellett hagynom, egy évet töltöttem frontszolgálaton, majd nyolc és fél év hadifogság következett. Vasútépítésen dolgoztam, eleinte napszámosként, aztán kitűzőként. Irbit városkában még könyvtárhoz is hozzájutottam a svéd vöröskereszt jóvoltából, így a kényszerűségből kint töltött években tanultam, szakkönyveket fordítottam, sőt tanítottam is az egyetemre készülő magyar diákoknak matematikát és géptant. No meg bokszedzéseket vezettem némi pluszélelmiszer fejében, hiszen annak idején a Markó utcai főreálban Kis Czájának becéztek Czája, a híres cirkuszi birkózó után. Moszkvában az ottani gépészmérnöki egyetemen diákoskodtam, a talajtani intézetben rajzolóként dolgoztam. 1924 decemberében kerültem végül haza fogolycsere révén. Azonnal jelentkeztem az egyetemen: máig büszke vagyok rá, hogy három hónap alatt sikerült három félév összes vizsgáit letennem. Noha dolgoztam, tanítványokat kellett vállalnom, mert nagyon szegények voltunk, a harmadik évtől kezdve mégis évfolyamelső lettem. Aztán néhány évig arra sem volt módom, hogy a végszigorlatot letegyem, így történt, hogy csak 193l-es keltezésű a diplomám. - Nagynevű előadók tanították. Kire emlékszik legszívesebben közülük? - Mihailich Győző professzorra, a vasbetonszerkezetek tanszék vezetőjére. Az ő ajánlására alkalmazott statikusként az Ast Ede és Társa Vasbetonépítő Vállalat. Az ő hatása volt az is, hogy építészként mindig foglalkoztatott a vasbetonszerkezetek szépsége, lehetősége. Egyik kedves munkám például a Régi Fóti úton lévő evangélikus nagytemplom, amelynek tizennégy méter átmérőjű kupoláját speciális vasbeton-szerkezeti megoldásokkal építettük meg, úgy, hogy a kupola vastagsága mindössze hat centiméter. Kosalka János professzornak, a vasszerkezetek tanszék vezetőjének is kedveltje voltam, mert Oroszországban meglehetős gyakorlatra tettem szert a vasszerkezetek tervezésében. - Szerte Budapesten találkozhatunk a munkáival. Említsen meg néhány emlékezetesebbet! -Az Ast cégnek még két vállalata volt az országban, azok vasbetontervezéseit is én végeztem. Megemlíthetném a Csepeli Papírgyár, a kelenföldi elektromos művek vasbetonszerkezeteit, és Európában az egyik legnagyobbat, a székesfehérvári Prohászka-emléktemplom harminckét méter átmérőjű kupoláját is. Az egyik legnehezebb megoldású vasszerkezetű épületem a Szondi utca 67. alatti plébániatemplom, de szép munka volt a Malier