Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Házak, utcák, terek, boltok, lakótelepek

jó vagy, rögtön viheted a buszhoz. Ha később érsz oda, mármint a turistához, akkor addig nincs duma, amíg a konkurencia nyomul, aztán lehet. — Ennyi - veti közbe „Summer" Ottó, az üzlettárs. - Az araboknak pedig csak a szájuk nagy. (Később bebizonyosodott, hogy optimizmusa nem ismer határokat.) Keleti, nyolc óra. Nagy nyüzsgés, szokásos pályaudvari életképek. A tömegből kilógnak a runnerek. Hangosan üdvözlik egymást, most még nem számít, ki, melyik hostelnek dolgozik. A bécsi gyors késik, a hangulat „fokozódik". Amikor a hangosbeszélő végre közli: „...kérjük a vágány mellett vigyázzanak!" - elkezdődik a harc. A runnerek megfeszített figyelemmel vizslatják a vagonokat. Ki látja meg először az elsőt? Füttyök és kiáltások. Az egy céghez tartozók jeleznek egymásnak. A főnök áll egy padon és vezényel. Előre, hátra, figyelj, ott, középen. A runner, a nevéhez méltón, rohan a vonat mellett már az ablakon keresztül a kiszemelt „áldozathoz". A pokol akkor szabadul el teljesen, amikor az ajtókban megjelennek a hátizsákosok. Roham! - Júsz hosztel, jee, Elotof fríszörvíz, ondiszentr. A szerencsétlen turista azt sem tudja, hova csöppent. A runnerek egymást túlordítva magyarázzák, miért ők a legjobbak. Egy középkorú közel-keleti kiveri földije és egyszersmind konkurense kezéből a prospektusköteget. Nyílik a bicska a zsebben, a turista el. De nem menekülhet. Van még cég a placcon. Fél nyolctól fél nyolcig négy, fél nyolctól éjfélig öt kiló. A fejpénz egy kiló. Ha ügyes vagy, naponta akár 10-15-öt is begyûjthctsz. Az már két ezres, de nagyon ritka, hogy bejön. Kevesen jönnek, azok sem csoportosan. A kínaiakkal pedig ne kezdj! A múltkor is három órán át győzködtem egy adagot, és a végén meglógtak! - meséli a 16 éves és nagyon bájos újdonsült „munkatársnőm". Két hete van itt, de már mindenkit ismer. Es a puszi a legkevesebb... • Este hat felé már fáradnak a runnerek. Fogy a sör, egy-két feles is lecsúszik. Mindenki ingerlékeny. De pofon még nem csattant. A „mi" sofőrünk, aki egy ócska Roburral szállítja a turistákat, most ért vissza a következő etapért. Szeme alatt óriás fekete karikák. Vezetés közben beszél, motyog, szentségei. Természetesen mindezt fantasztikus sebességű taxis tempóban teszi. A külföldi kapaszkodik és élvezi (vagy nem). A lényeg, hogy őt már megfogták, és a youth hostelben alszik. (Legalábbis kifizeti.)