Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Amiről naponta beszéltünk

Csirke-fogó, Ódi-Módi, Első Magyar Bútorda Grétsy László a nyelv fiatalosságáról és a szójátékos Budapestreil Manapság minden második pesti mondat azzal kezdődik, hogy „gyakotlatilag az az igazság", és ragályként terjed a „nem igazán" - sopánkodom Grétsy Lászlónak. Megvigasztal, szerinte a fontoskodó töltelékszavak hamar kimennek a divatból. Majd negyvenéves nyelvész pályájának tapasztalata, hogy a nagyvárosi nyelv állandó változásban van, felfrissítéséről főként az ifjú s á g go n d o s ko d i k. - Mióta van Budapestnek sajátos nyelve? - Nem olyan régóta, alig több, mint egy évszázada lehet városi köznyelvről beszélni. Tehát egy fiatal nyelvről van szó, s ezt mutatják összetevői is. Mert melyek is ezek? Első helyre teszem az ifjúsági nyelvet, amely a maga közvetlen, szemléletes és bizalmas jellegével rendkívüli módon tükrözi Budapest nyelvét. Ezért is örülök, hogy nemrég megjelent a „Diáksóder" című szótár, amelyet az Anyanyelvápolók Szövetségének pályázatára beérkezett legjobb pályamunkák alapján állított össze Kardos Tamás és Szűts László. A budapesti nyelv másik forrása az argó, a jassz- avagy tolvajnyelv. Ám a kettőt nem szabad összekeverni, igaztalan az a sommás ítélkezés, hogy a fiatalok az alvilág nyelvét használják. A tolvajnyelv - amelynek egyébként már 1775-ben kiadták első szótárát - szaknyelv, az ifjúságé pedig olyan rétegnyelv, amelynek fordulatait átveszik az idősebb korosztályok is. - Nem is volna rossz, ha ötletes, szellemes kifejezések „nyomulnának" a burjánzó) körmönfontság helyébe. Azt már megszoktuk, hogy valamit nem megrendeznek, hanem „megrendezésre kerül", de legutóbb azt hallottam a televízióban, hogy valaki „megdicsérésre került". - A hivataloskodás, vagy amit annak vélnek, úgyszintén hozzátartozik a budapesti nyelvhez. Sokan azt gondolják, hogy így elegáns, előkelő a beszéd. A divat dobja fel az olyan kifejezéseket is, mint „benne van a pakliban", „nem lehet a szőnyeg alá söpörni". Van ezeknek értelmük bizonyos helyzetekben, de agyonhasználják és így üres nyelvi klisékké válnak. A rádióban és a televízióban gyakoriak a bennfenteskedő, keresett formák, a „felvállalja az ügyet", „megéli a helyzetet", „arról szól a történet" és hasonlóak. Ezek úgy fognak elmúlni, hogy kicserélődnek, új divatszavak jönnek helyettük. Nagyobb baj, hogy a tömegkommunikációban terjed a nyegleség, a heherésző stílus. A közszolgálati csatornákon még csak-csak elviselhető a beszédmód, de a kereskedelmi adókon terjed az igénytelenség, a műsorve-