Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Amiről naponta beszéltünk

László, a budapesti szövetség sporttechnikai bizottságának elnöke, aki négy évtizede tevékenykedik a szervezetben, úgy emlékszik, a labdarúgó-egyesületek a pályákkal együtt, fokozatosan tünedeztek el. A bajnokság zajlott, új egyesületek alakultak, ráadásul megjelentek a női labdarúgócsapatok is, szabad, bérbe adható pálya azonban mindig akadt. Kerületi bajnokságot egyébként ma már csak négy városrészben rendeznek, s immár a budapesti bajnokság mérkőzésein sem szednek belépőt. A legtöbb vállalati sportegyesület általában egy füves és egy salakos pályával rendelkezett. Egy ilyen pálya évi másfél millió fotintba kerül. A környék rendben tartásához ugyanis legalább három munkaerőre van szükség, a kellékek ára kapuk, hálók, fűmag, mész stb. pedig már-már megfizethetetlen. Még az Újpest sem engedheti meg magának, hogy új pályát vásároljon serdülő- és utánpótlás- csapatainak. A serdülők ma az egykori cérnagyári pályán edzenek, Almási László szerint azonban az a pálya erre a célra nem alkalmas, rossz a talaja. A bányagépgyári pálya sokkal jobb lenne, az egyesület igényt is tartott volna rá, megvásárlására, fenntartására azonban nekik sincs pénzük. A pályákat évente egyszer hitelesíteni kell. A budapesti szövetség sporttechnikai bizottságán tudják, a hitelesítők az esetek nagy részében szemet hunynak az apróbb hiányosságok fölött. Fia minden előírást szigorúan betartanának, még a III. kerületi r

FI"VE pályáját sem lehetne hitelesíteni, hiszen a kapuk mögött a kerítésig előírt tizenöt méteres távolság ott sincs meg. A kisebb egyesületeknél azonban mások a problémák. Hiányoznak a kerítések, elhanyagoltak az öltözők. A hitelesítők azonban szemet hunynak, s inkább a pálya méreteit tartják szem előtt. A pályákat évente egyszer hitelesíteni kell. A budapesti szövetség spotttechnikai bizottságán tudják, a hitelesítők az esetek nagy részében szemet hunynak az apróbb hiányosságok fölött. Ha minden előírást szigorúan betartanának, még a III. kerületi TTVE pályáját sem lehetne hitelesíteni, hiszen a kapuk mögött a kerítésig előírt tizenöt méteres távolság ott sincs meg. A kisebb egyesületeknél azonban mások a problémák. Hiányoznak a kerítések, elhanyagoltak az öltözők. A hitelesítők azonban szemet hunynak, s inkább a pálya méreteit tartják szem előtt. A kapunak például két méter 44 centiméter magasnak kell lennie. Ahol fakapuk vannak (ez ma már csak tíz-egynéhány pályát jelent) a szemöldökfa évek alatt behajlik, s középen akár arasznyival is alacsonyabb lehet a magassága. Ilyen hiányosság mellett például már nem mennek el szó nélkül a hitelesítők. Egy régi, ám máig hatályos OTSH-rendelet előírja, hogy labdarúgópályát csak úgy lehet megszüntetni, ha máshol újat hoznak létre helyette. Almási