Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Amiről naponta beszéltünk

mospálya vezetne át rajta. Azaz: vezetne „neki" a lágymányosi házak falának... És ezzel máris a konfliktus lényegére tapintottunk. A híd ugyanis (Lágymányos lakosai és a környezetvédelmi szervezetek szerint) budai zöldövezeti területekre vezetné a forgalmat. Egyesítené a főváros egyik legszennyezettebb útjának, a Bocskai útnak a forgalmát a Hamzsabégi útéval, így valóságos „gázkamra" alakulhatna ki a XI. kerületben. (A Bocskai út környékén egyre több a légúti betegségben szenvedő gyermek, miközben a bérlakások lakói még fizetik a zöldövezeti pótlékot.) Az utóbbi években úgyszólván egymást érték a tiltakozó akciók. Volt aláírásgyűjtés, sajtótájékoztató, felvonulás, tüntetés és ülősztrájk. Eközben a Fővárosi Közgyűlés 1991. május 16-án, a kormány pedig 1992 februárjában áldását adta a beruházásra. A kormány által elfogadott előterjesztés szerint a hidat 1995-ben helyeznék forgalomba. A költségek előzetes számítások szerint csaknem 14 milliárd forintot tesznek ki. Az út jelentőségét az adná - érvelnek a megvalósítás mellett -, hogy Dél-Budáról, illetve a 6-os út felől érkező forgalmat közvetlenül vezetné át a Hungária körútra. Ezáltal enyhülhetne a Petőfi hídra, a közép-budai és a pesti belső úthálózatra nehezedő teher. (A lágymányosi hídon óránként 6600 gépkocsi haladhatna át.) Ellenzői szerint a hídépítés mellett a legfőbb érv az expo, hisz a rendezési terv alapján a híd lenne a kiállítási terület déli határa, illetve az expo „főútvonala". Megjegyzendő, hogy a lágymányosi híd ötlete régen, egy elavult városfejlesztési koncepció alapján vetődött fel, s hogy a tervezett beruházásról egyáltalán nem készült környezeti hatástanulmány. A budai hídfő rávezető útjai - helyszűkében - a győri „halálkanyarhoz" hasonlítanának, a pesti hídfőnél pedig három vasútvonal és hat közút találkozása okozna gondokat. Mindez ráadásul csak 850 méterre a Petőfi hídtól. Alternatív megoldásként egyre többen szorgalmazzák a Galvani úti híd megépítését, ami „valóban" elvezetné a forgalmat a Belvárosból. Ráadásul a környezetvédők által az Állami Számvevőszéknek megküldött észrevételek szerint a 14 milliárd csak a híd felépítését fedezi, a hozzá vezető úthálózat költségeit már nem. Amennyiben pedig a híd mégis elkészül, a költségvetés kénytelen lesz pénzt adni az utak kiépítésére is. 1993. február 23/ Romhányi Tamás