Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Előszó

dapcstet. 1997. március 13-án állt át a szerkesztőség a háromszori megjelenésre - hétfő, szerda, péntek-, majd a hirdetési piac meglódulása újabb egy év után kikényszerítette a napilappá válást. 1998. március 9-étől 2003. április 26-áig - amely ugyancsak péntekre esett - hetente hatszor, jellemzően nyolc oldalon jelent meg a Budapest. A melléklet önálló arculata a napilapkészítés taposómalmában, lépésről lépésre alakult ki. Saját rovatok, sorozatok jelentek meg a Budapestben, jellemzővé vált a politikai napilapénál civilebb hang, a köznapi témák előtérbe helyezése, a sokféle szolgáltatás. Tág teret kaptak olyan műfajok - például a tárca -, amelyeket az utóbbi másfél évtizedben háttérbe szorított az információdömping. Jutott hely olyan témáknak - különös tekintettel a kultúrhistóriára és a várostörténetre -, amelyek mára szinte teljesen kiszorultak a napilapokból. Kinevelődött egy markánsan fiatal, a fővárost kitűnően ismerő, bizonyos részterületeken szakértőnek mondható szerzőgárda. Az egymást követő szerkesztők - Tóth Ákos, Krajczár Gyula, Berkó Pál és Buza Péter - egytől egyig arra törekedtek, hogy a melléklet egyszerre legyen a Népszabadság része és önálló budapesti hírlap. Döntésük helyes voltát igazolja, hogy az évente elvégzett közvélemény-kutatások szerint a Budapest népszerűsége egyre nőtt, a fővárosi olvasók mind jobban szerették. 1997-ben a budapesti előfizetők 95 százaléka nyilatkozott úgy, hogy rendszeres olvasója a várossal foglalkozó oldalaknak. Azt a másfél folyóméternyi papírfolyamot végignézve, amelyet a Budapest-melléklet megjelent számai adnak ki, természetesen óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés, hogy mennyire fest hű képet egy ilyen városi napilap magáról a városról. Talán eléggé: hiszen ott van benne temérdek információ, történés és név, megörökíttetnek a híres és a szinte névtelen városlakók, beszámol a megvalósult és megvalósulatlan tervekről, a viharokról, áradásokról, házomlásokról és házépítésekről, és persze a kulturális programajánlókból, tényszerű közüzemi hírekből és a helyhatósági döntésekről szóló beszámolókból is rengeteg érdekes információt lehet kihüvelyezni. De az is meglehet, hogy mindebből nem lehet majd igazán megtudni, milyen volt Budapest az ezredforduló körüli évtizedben. Hiszen az újságíró - természeténél fogva - a különlegeset keresi, azt mutatja be, ami valahogyan eltér az átlagostól. A szerkesztőségi tapasztalat például azt mutatta: minden fiatal újdondász megírta a maga cikkét a BKV talált tárgyak osztályáról, az Illatos úti kutyamenhelyről és a Kiscelli domb tetején élő hajléktalanokról. Ez a válogatás megpróbálja kiigazítani az aránytalanságokat, igyekszik mindenből a legjobbat mutatni. Szándékoltan nem tartalmaz szemelvényeket olyan írásokból, amelyek már kötetben is hozzáférhetők: Erki Edit his-