Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Amiről naponta beszéltünk

régi városfal közötri területtel. Ellenkező esetben ugyanis előfordulhat, hogy az egyedileg nem védett, de a múlt század elejéről hírmondónak megmaradt egy-kétszintes épületeket eladja az önkormányzat, a vevő pedig lebontja, és mai szokás szerint irodaházat húz fel a helyükre. Az akták hiánya és a jogi szabályozás kuszasága ma komolyan megnehezíti a műemlékvédelemmel foglalkozók dolgát. Előfordul, hogy védett épületek átalakításáról csak véletlenül szereznek tudomást, vagy esetleg úgy sem. Néha a kerületi hivatalok munkatársai sem ismerik pontosan a műemlékek listáját, és jóhiszeműen ugyan, de jogellenesen kiadják az építési engedélyeket akkor is, ha nem illetékesek. Másrészről erre az évre úgy alakult a helyzet, hogy igencsak elszántnak kell lennie annak, aki műemléket szeretne minden igénynek megfelelően helyreállítani. Anyagi segítséget ugyanis nem kap: januártól megszűnt a védett épületet helyreállítók adókedvezménye, az a gyakorlat, amely egyébként Nyugat-Európában széles körben elfogadott. A házadó szabályozása is megváltozott: korábban huszonöt százalékos kedvezményt kaptak a műemlékek tulajdonosai, most viszont ennek eldöntése is önkormányzati hatáskörbe került. A jelenlegi helyzetben - véli Klaniczay Péter-ami nem védett, üzpusztülhat - ami viszont védett, azt igencsak nehéz megóvni. Az építtetőnek anyagi érdekévé vált a hivatallal szembeni titkolózás, az utólagos bírságolás pedig nemcsak nehézkes, de nem is vezet célra: a károkat megelőzni kell. Sok esetben egészséges kompromisszum révén lehet eljutni az optimális megoldáshoz. A műemlék épületekbe beköltöző bankok, biztosítótársaságok - az esetek többségében ezek a cégek rendelkeznek elegendő pénzzel a helyreállításhoz - maximális helykihasználásta törekszenek, beépítik a pincét és a padlást, a légkondicionálás érdekében átalakítják a nyílászárókat, esetleg az eredetitől elütő stílusú, díszesebb belsőt alakítanak ki. Megóvják viszont a belső képzőművészeti értékeket, helyreállítják az eredeti homlokzatot, s ha az átalakításkor figyelembe veszik az építési hatóságként szereplő műemlékvédelmi hivatal előírásait, a végeredmény dísze lehet a városnak. Annál több gondot okoznak az úgynevezett „kis pénzű" építtetők. Az utóbbi időben meggyorsult az önkormányzati lakások eladása, és Klaniczay Péternek az a benyomása, hogy sok esetben a lakók nincsenek tisztában azzal, milyen kötelezettségekkel jár egy védett épület megvétele. A belső kerületek lakosságának elöregedése és elszegényedése kétségessé teszi, hogy a tulajdonossá váló bérlők néhány éven belül eleget tudnak-e tenni felújítási kötelességüknek. Ugyanakkor a ma meglévő nyolcszáz országosan védett fővárosi épület mellett rengeteg olyan lakóház áll a városban, melyet évtizedekkel ezelőtt levettek a műemléki listáról, illetve eddig nem is került rá -