Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Épül, fogy, olykor pedig omlik

A térítőtemplom - az egyetlen hattyú A mai Budapest átalakulását majdan regösénekekbe foglaló várostörténészek minden bizonnyal ízes rigmusokkal fognak megemlékezni a manapság új feladatokhoz jutó városi kivezető utakról, külső körutakról. A látványos folyamatról, amelyben az üzleti élet birtokba veszi ezeket a feljavított infrastruktúrájú külsőbb területeket is, egyúttal kisodorva oda a Belváros igényes látványvilágát, annak világnemzeti és pénzuralmi reprezentáeióját. Állt egykoron a Hungária körút és Egressy út satkán egy jókora, bánatos üzemépület, amelyben vájtszemű ingatlankereskedők és nagy fantáziájú építészeik Manhattan távol tündöklő fényeinek honi pislángjait látták meglobbanni. S, ahogy Hrabal mondaná; „így vált valósággá a hihetetlen" a rút kiskacsa csodálatos sudár hattyúvá cseperedett. A háromemeletes vasbeton vázat tükröző üvegruhába öltöztették, hátsó szakaszát megtoldották egy lépcsőházi traktussal, elé pedig lépcsőtoronyból és fogadócsarnokból összeszerkesztett higtech patio került. A napocska egyik csápocskája is ötömmel fickándozik immár a megújult ház feszes élein, méltóságos hajlatain. A környező térségek eddig is szomorú, zömmel szocreál tömbjei pedig még szomorúbban tekintgetnek a közibük csöppent hercegkisasszonyra. Az, hogy az egykor dicsőbb napokat látott volt Kontrax-székház egy új korszak első hírnöke lesz-e, avagy megmarad a környezetét csúfondárosan lesajnáló, azzal semmiféle közösséget nem vállaló épületnek, ma még nem tudható. Reménykedjünk az első verzióban, mindannyian akkor járunk jól. A Hungária körút kétségkívül megújításra szoruló összképe is, no meg azok az építészek, akiknek köszönhető az egyelőre kakukktojásszerű épület minden vitathatatlan belső értéke. Mert a Kontrax-ház jó épület. Bármely jelentősebb gazdasági erejű nyugati nagyváros hasonló funkciójú és igényű épületsorába helye lenhetne. Technikai értelemben minden olyan szolgáltatásra képes, amely egy korszerű irodaháztól elvárható, építészetileg pedig egy csipetnyivel még ennél is több. A Molnár Péter vezette építészcsoport — Sylvester Ádám és Varjai Tamás - nem csupán az adott tömeg által meghatározott formai korlátokon lépett túl, de a részletformákra, apróságokra ügyelve a honi körülmények közötti legmagasabb színvonalon valósította meg a brilles nyakkendőtűtől a hatszázas Mercedesen át az üvegfalú székházig ívelő tárgy- és környezetkultúra rá eső részét. A háromemeletnyi belmagasságú recepciós tér fölött betonbélésű acélpillérek közé feszülő igazgatói iroda ötlete szellemes és rafinált. Olyan gondolat, amely az építészet valódi ízét közvetíti a jelenkori tervezés bátortalan, s a hagyomány meg nem értésétől szenvedő gyakorlatába. Egyenértékűen vezeti át az épülethéj formáit a belsőépítészeti kialakításhoz. Heimi Velez chicagói belsőépí-