Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

A helyek éltetnek egy várost

ben éppen Mike Hammer kereste az igazságot vigyázva, hogy kalapja a lehető legkevésbé érintkezzen a fejével. Elsőként, óvatosságból a fémpultba süllyesztett rekeszben kondicionált üvegből kértünk két-két decit. Száraz furmint volt, és természetesen kitűnő, decinként mindössze száztízéit. Ami egyébként a díjszabást illeti, jó nagy a szórás: van itt muzeális aszúesszencia, palackonként majdnem százezer forintért, kimért furmintok decinként hatvan alatt, szóda öt forintért állapítottuk meg. Italozás közben jókora fluktuációt észleltünk a FEG-konvektorokkal hevített szalonban. A vendégek legtöbbje egyetlen pohárra esett be, és már ment is, többnyire szép egyenesen, ahogy jött. Csak a tévé alatt láttunk két friss nyugdíjast, akiknek vörösen izzott a fejük, de ők sem ütötték egymást levert nyakú palackkal. Egyetlen atrocitásról tudunk beszámolni: savanyú bort kért egy személy, akit emiatt a csaplárosné véresre vert, és kirugdosott a biciklisávba. Másodjára a kimért szárazból kértünk. Kicsit persze könnyebb volt az üvegesnél, de kifogástalan. Ötvenkét forintra becsülték le decijét, ennyiért a fővárosban már használt akkumulátotsavat sem csapolnak. A remek italhoz a ház egyik specialitását, az ún. ropit tágtuk, nagy kegyelmünkben. Az ötödik pohárnál viszont már nem bírtam tovább. - Sármány, juh, unikornis: oké - hívtam tetemre Vághot -, de mi volt még? Megköszörülte a torkát, és intett, hogy hajoljak közelebb. - Ramapithecus - válaszolta csendben -, egy lövés a fejbe, öt a testbe. 2003. február 6. Pesti Pál Harminc éve lakatlan a Continental Az ember akár évekig mászkálhat a Dohány utca környékén anélkül, hogy egyszer jól megnézné a Continental Szálló bombatámadást idéző homlokzatát. Ráfordul a Nyár utcáta, aztán újabb jobb kanyarral beveszi a Dohány utcát, elhalad a volt Hungária fürdő még ma is tetszetős bejátata előtt, aztán megy tovább, telibe kapja a New York-palotát. Egyszer mégiscsak megáll. Lecövekel az átelleni satkon, és meglepetten leltároz: óriási háztömb, rajta két utcáta nézve sorakoznak a szétmálló, kitört ablakok. A sarok fölött a hatvanas éveket idéző neonreklám roncsa lóg, a stilizált glóbuszban még olvashatók a drótból formált betűk - CONTI-