Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

A helyek éltetnek egy várost

- Ma különben is jó napom van, tízezret már kiárultam - mondja. - Kiátulhatnók százeztet is, de most nem hoztam annyi mindent. Télen nem szokott akkora lenni a kereslet. Nyáron, akkor igen, akkor jönnek a német tutisták, visznek mindent, mint a cukrot. Míg a hólében toporgunk, mögöttünk egy sziszegő gázmelegítővel, el is tűnődöm, hogy is nem jut eszébe ínséges időkben annyi sok embernek, hogy összekapkodja otthon boldogult anyósa kézzel horgolt csipketerítőit, néhai apósa cúgos cipőjét, hogy négyszáz forint helypénzért kiálljon ide a placcra. Ha netán a dédpapa deli pár pisztolya is megvan, az anyagi gondoknak egy időre vége lehetne. Egy másik barátságos árus másképp vélekedik. Szerinte csak annak éri meg itt árulni, aki különben is nagyban csinálja. Hagyatékokat vásárol, bútort, festményt, szőnyeget. Azzal igen, azzal lehet keresni. Ezzel mutat körbe rózsás képeslapjain, üveggyöngycin, nádból ragasztott házikóján - csak aprópénz jön be. Hogy így eltársalgunk, rám száll hirtelen a felismerés: hiszen itt mindenki ezt teszi. Beszélget. Elad vagy vesz, mindegy. Mindkettő ürügyén percekig lehet csevegni. Felismerésemet napvilágra hozván, körös-körül helyeselnek: igen, a zsibpiac lényege éppen ez. Különösen télidőben. Jönnek a magányos emberek eszmét cserélni valakivel. Főképpen a nyugdíjasok. A mobiltelefonos és a szórakoztatóelektronikai fertályra azért ezt nem lehet ráfogni. Az már egy másik világ. - Kisfiam! Nyugati, na és? Ha nem működik a távirányító, nyugodtan ráhúzhatod a... A mobiltelefonok százairól meg azért nem étdemes beszélni, mert nyilván rendben van velük minden, hivatalos mátkaképviseletek árulják itt a portékát, vagy ha nem, szabályos vételi szerződések birtokában vannak. Elvégrejárkálnak itt rendőrök is, most is itt meg)' kettő, csak intézkednének, ha disznóságról lenne szó. Beleértve a CD-ket, kazettákat, amelyek-a napnál világosabb - nem lehetnek kalózpéldányok, az elő nem fordulhat. Meg különben is, az kérdezősködjön ilyesmiről, aki a tavaszi hóval együtt akar kiolvadni a színpad deszkái alól. Petit különben nem találtam. Dc azt üzente a biztonsági emberrel, hogy nem nyilatkozik, mert ő csak helyettes. Jöjjek jövő szombaton, akkor lesz itt a főnök. Addig ne írjam meg a riportot. Én meg úgy gondoltam, nem jövök. És megírtam. 2000. január 20. Koblencz Zsuzsa