Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

A helyek éltetnek egy várost

A régi módi divatja Gyanús, nagyon gyanús. Ennyi kiváló dolgozót nem hordhatott a föld a hátán. Tíz évvel a rendszerváltás után változatlanul széles választékkal várják kedves vásárlóikat a szocialista kitüntetéseket, szovjet katonasapkákat és egyéb vadonatúj antikvitásokat kínálók az Ecserin. Ezekre állítólag még mindig harapnak a turisták. Persze vizet prédikálok, aztán bort iszom. Bizony. Mert én is bekaptam a horgot a lebontott berlini fal mellett: a Német Demokratikus Köztátsaságból átmentettem a jövőbe egy trabantkék és trabantzöld játék Trabantot. Csakhogy a trabi hasán az áll, hogy készült Kínában. Ennyiben vörös. Az Ecseri, áthelyezhetik akár az Andrássy útra, akkor is Ecseri marad, a használt tárgyak paradicsoma. Szomszédjában az autópiaccal, tökéletes bevásátlócentrum speciális vásárlóréteg számára a kies Nagykőrösi úton. Különben meg amolyan kisváros a városban. A világ egyik jelentős régiséglerakataként számon tartott hazánk nem cáfol rá jó hírére, a századfordulós babakocsitól a kilencven éve varratott özvegyi ruháig minden van itt. Minő meglepetés, valódi, hagyományos, klasszikus turkáló is akad a placcon. A hátsó sorban, úgy középtájt, a bódéváros szélén az ínyenceknek. Sajnos nemcsak azoknak, mert nyugdíjas nénikék nem puszta kíváncsiságból merülnek ám alá a rongykupacokban, évek óta. A hatvan- és százforintos egységáron kínált holmik közül kikerül a foltoznivalóhoz szükséges alapanyag, no meg másik terítő, másik függöny a lakásba. Két-háromszáz forintért Józsi bácsi kevésbé használtra cserélheti kopott kardigánját, Mari néni meg újszerű zsabós zsorzsettben jelenhet meg a kerületi nyugdíjasklubban. Ez van, ezt kellene szeretni. A filléres holmik között amúgy valódi kincsek lapulnak. Jégeralsó például jó régi bolti címkével, eredeti ára anno 64 forint. Vagy szovjet katonafeleségek levetett fidres-fodros műszálas bébidollja. De ez mind semmi. A turkáló legkiválóbb darabja az a mackónadrág és a hozzá illő felső, amely az egész elmúlt kor jelképe lehetne talán. Nincs ember, aki a kék, oldalt két fehér csíkos holmit ne hordta volna az egyenruha, vagyis egyenköpeny, egyendorkó korában. Sosem gondoltam, hogy valaha vágyom majd egy ilyenre. Csak azt sajnálom, hogy a felfedezett darab meglehetősen használt, kész csoda már az is, hogy túlélte az elmúlt tíz-húsz évet. Nem adok neki még egy évtizedet, s a jelképértékű mackó mása is ott sorakozik majd az utángyártott szovjet katonaöltözékek mellett. 2001. január 4. Vidéky Fanni