Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

A helyek éltetnek egy várost

ről és az élvhajhász élet dicsőítéséről szólnak ezek a nyüzsgő téti esték. Különösen a komplexusos csóró szociológusok kapnak irigységrohamokat a tehetős és könnyed budai fiatalok látványától. Az ifjú filozófiatörténészek nem képesek feldolgozni azt, hogy nekik olyan nőjük soha nem lesz, mint a százhatvan centis, terepjárós pittbullembernek, ők tudják a legracionálisabb érvekkel megmagyarázni, miért pokoli, nem értelmiséginek való helyek ezek. Felvilági élet A gyakran a Téren ücsörgők tudják csak, hogy a látszólag egynemű populáció széles kasztokra tagolódik. Már csak a helyek szerint is: életkorban, társadalmi státusban legváltozatosabb a Pizzeria vendégköre, ide ismert színészek, politikusok éppúgy betérnek, mint ahogy bekapnak itt valamit a szponzorkereső iskoláslányok. Az Incognitőban ül a Tér krémje, brókerek, menedzserek, zenészek, a dj-k, meg a törleszkedők, akik hozzájuk tartozónak akarnak látszani. Vagy a legvonzóbbaknak domborító csajokat akarják közelről látni. Mindazok itt állnak inkább asztalra várva, akik át nem mennének a túlsó oldalra a Mediterránba, ahol nekik már túlságosan felhígult, proli, dzsanki, vagy ami még rosszabb, értelmiségi a közönség. Mindenhol majdnem ugyanaz kapható, a pincérek szokásosak, az árak ugyanannyira magasak, ezért ezek nem meghatározói a kasztosodásnak. Valamennyi hely törzsközönsége megegyezik abban, hogy a Palacsintázóba be nem ülnének. Semmi pénzért. Az valahogy ciki. Ezért is akad ott gyakran szabad asztal, amire lecsaphatnak a tudatlan Betévedők, ahonnan felállítják őket tízkor, hog)' záróra. A törzstériek meg vannak győződve arról, hogy a Palacsintázót maga üzemeltető tulaj be van oltva üzlet ellen, máskülönben nem zárná be a boltot a legnagyobb vendégsereg elől. Bárhol megjelenhetnek a keményen bepipázott gengszterek, akik mit se törődnek azzal, hogy egzisztenciájuk szerint az alvilágban lenne a helyük, ahelyett, hogy itt mutogatják magukat hivalkodóan a felvilágban. Néha „bepróbálkoznak" a személyzettel vagy a tulajokkal, de komoly atrocitás ritkán történik, egymást is csak a Paulay Ede utca sarkán túl fenyítik be. A Téren gyakran megforduló, feltehetőleg több ezer emberből és a néhány száztagú, naponta betérő kemény magból is kitűnik néhány extrém alak. Az Ezredes, akit mindenki ismerni vél, ha megjelenik bermudájában, borzongva súgnak össze mögötte, hogy a balkáni frontokat is megjárta, talán ölt is. A Bolond lány, aki kis nadrágocskában addig mutogatja combjait és néz kihívóan mindenkire, míg valaki le nem szólítja, bele nem köt, akkor pedig