Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

A helyek éltetnek egy várost

A Kiülök és a Kukkolók a Tér teraszain Kasztosodó vendégkoszorú - Van, aki csak feltűnni szeretne A környék lakóit zavarja az éjszakai élet A nyár közeledtével, langyos estéken a városlakók vágynak kiülni valahová. Ezért nem múlik a nosztalgia a murvávalfelszórt sör kertek iránt, ezért a teraszok utáni szüntelen áhítozás. Mert volt idő, amikor a sör kertek sorra bezártak, a kávézók teraszai pedig még nem léteztek. Csak éjjel-nappalival volt tele a város, ahonnan a sört vitték a közeli parkba. Olyan nagy volt a teraszínség, hogy a legforgalmasabb utak mellé, kitett asztalokhoz is kiültek az emberek. Azt se bánták, hogy légelszívóként működtek. Volt idő, amikor hatalmas terasz volt a Tilos az A előtti Mikszáth tér, ahonnan kiűzetett a fiatal művész- és értelmiségijelölt társaság az Olimpiába, az Erzsébet híd lábához, meg feljebb az Avarba. A hazajutásra is gondolóknak meg ott volt a Fehér Gyűrű apró terasza a Balassi Bálint utcában. Aztán megnyitott a Liszt Ferenc téren az Incognito. Miután kitették az első kényelmes nádfoteleket a Terézváros tágas, óriási platánoktól árnyas széles sétányára, bizonyos volt, hogy itt, a legmegfelelőbb helyen feltartóztathatatlan lesz a teraszosodás. Mert a Tér - már csak központi elhelyezkedése miatt is - nagyon alkalmas a kiölésre. A kiülök ugyanis nem akarnak semmi különöset, csak nézelődni, fecsegni, inni és cigarettázni. „Jó" levegőn. Látni másokat és megmutatni magukat. Hogy ott vannak azok között, akik kiülnek. Mert megtehetik ugyanis. A Zeneakadémia épülete uralja a Tér Király utcai végét, de az esti pörgésben az elitek odajáró tagjai nem sok vizet zavarnak. Nem sok átfedés van a klasszikus zene kedvelői és a tériek között. Ok vagy nem kiülősek vagy más helyekre vágynak, de a Téren legfeljebb bedobnak egy kávét a koncert előtt, ritkábban harapnak valamit utána a Pompei pizzériában. De az outfitjük miatt folyton Kívülállók vagy Betolakodók maradnak. A zenészek tűnnek fel még néha, hogy műszak után ledöntsenek néhány pohár bort. Alibi Mintha a terasznélküliség átka ülne a Zeneakadémiával szembeni, régóta étteremként vegetáló helyen. Az nem volt csoda, ha valaki betévedt az egykori Kékfrankosba, de a kannás boros fröccs után hamar kifordult a jól öltözött cigányzenészek társaságából. Aztán egyszerre igényes Halászcsárdává