Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

A helyek éltetnek egy várost

A Lyuknak való lyuk Ötéves lesz márciusban a Lyuk, lánykori nevén Fekete Lyuk. Nem lenne ezzel nehéz dolgom, lemehetnék szépen egy este, begyűjthetnék egy-két jó deviáns ürgét, mondjuk egy erősen ittas 13 éves arcot meg egy negyvenes ősnarkóst, írnék egy tökös Lyuk-riportot, az olvasó jólesően botránkozhatna, esetleg elgondolkozhatna egyes társadalmi jelenségeken, le lenne tudva az egész. Ennél bonyolultabb lesz az ügy. Mert 1988 óta rendszeres látogató vagyok, gyakorló Lyukas. Jobban szeretem, mint amennyite utálom ezt a helyet. A hely tehát egy gyönyörűséges gyártelep, a nyolcker legvégiben, a Népligeten innen, a Harlemen túl. Világosban csak kétszer láttam. Rákos, rokkant épületek, mintha kormos lenne minden, steril, ehető mocsok, van egy kísértettorony is. Háztömbnyi Manchester. Budapest a négyzeten. Flaszterművészeknek találták ki az ilyen valódi helyeket. Itt lehet csinálni valódi rock and rollt. A Balkan Futurist együttes tagjai találták meg ezt a Lyuknak való lyukat a Ganz Vörösmarty Művház hónaljában. A leharcolt, szürke Iégópincét kitakarították, kifestették leharcolt, szürke légópincének. Éppen kellet egy hely akkor, '88-ban. Csöndesen elhullott a Kassák, a Ráday, A Nagy Magyar Féllegális Underground Búvóhelyek. A Józsefvárosiból egy nagy verekedés miatt kitiltódtak a punkzenekarok, így Kőbányára jártunk ki, a Mutter Klubba, aztán ott is volt bunyó, onnan is el kellett jönni. A Lyuknak megörültünk, hogy most már lesz helyünk, zenénk, sörünk, lesznek erősítők, hangfalak, dobszerkó (mert ezek neuralgikus pontok voltak). És örültünk előre, hogy milyen jó kis lebuj lesz ez, mintegy igazi, szabad ('88!) nyugat-berlini punkkocsma (Kreutzberg!) itt, Pesten, benne derékiga magyar valóságban, a cocilizmus végóráiban. A Balkánosok néhány hónapja után Nagy Gyula vette át a Lyuk vezetését, és viszi azóta is az üzletet. Tele a város avantgárdnál alternatívabb, elvontnál undergroundabb helyekkel, és a Lyuk még bírja magát. Százhúsz a beugró, néha kétkilónál is több (gondoltuk volna az elején, max. ötvenessel királykodva?). A szomszédban egy nagy diszkó halódik. A zenék. Waszlavikra jártam legtöbbet, ha összeszámolom. Aztán az AMD meg a Leukémia a fiksz műsorszám. (New York-Budapest hadrcore-tengely). Sok jó külföldi banda jatt itt (Alternative Music Centre), már a nevükre sem emlékszem, csak a dühös zenékre, kétszer nagyon jó volt a Dog Faced Flermanns, és az is biztos, hogy legalább háromszor játszott a UK. Subs - rohadt gyengén.