Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

A helyek éltetnek egy várost

- Nem tehetjük meg, hogy bezárunk - mondja Kádas Attila. - A törzsvendégeink még azt is nehezen viselik el, ha évente kétszer, januát elsején és húsvéthétfőn nem nyitunk ki. Amúgy is meglehetősen sok kívánsággal állnak elő. Egyszer például a nem dohányzók aláírást gyűjtöttek azért, hogy az öltözőfolyosón ne lehessen rágyújtani. Ezt meghallva aztán a dohányosok is aláírásokat gyűjtöttek azért, hogy lehessen. Szóval zárt közösség ez, amely szabályozni igyekszik saját életét és nehezen fogad be újakat, főleg fiatalokat. Befogadja viszont a művészeket, akik közül nagyon sokan keresik itt a nyugalmat. És itt ők kevésbé művésznőkés művész urak, sokkal inkább kisgatyára vetkőzött átlagemberek, akik-ahogy Presser Gábor egy korábbi beszélgetésben találóan mondta - itt találták meg azt az utolsó helyet, ahol még „békén vannak hagyva". Bizony látták már a Lukácsban az egyébként kedves Garas Dezsőt imigyen ráhorkanni egy autogramkérőre: „Ide én úszni járok kérem! Itt én nem vagyok színész!" Van persze olyan is, akit kevésbé zavar, ha megszólítják. Ilyen például Bergendy István is. -Azért olyan sokszor nem szokták ismeretlenül megállítani az embert mosolyog—, bár az is igaz, hogy én is inkább a kollégáimmal, barátaimmal beszélgetek. Körmendi Vilivel, Presser Picivel beülünk a termálba, és néha annyit beszélek, hogy nyakig a vízben ülve kiszárad a szám. A nyolcvanas évek eleje óta átlagban heti négyszer járok ide, hogy leússzam a negyven hosszamat, és hogy találkozzam az ismerősökkel, barátokkal. Beszéljünk zenéről, politikáról, ha úgy adódik, megkérdezek egy-egy szocialista képviselőt a medence szélén, hogy mégis hogy képzelik például az autópályadíjakat... Azt szoktam mondani, hogy azért járok a Lukácsba, mert ez az utolsó helyek egyike, ahol emberek emberi módon találkoznak. És itt lehet a gőzben kiengedni a gőzt! 1997. június 6. Trencsényi Zoltán Megéri-e századik évét a Fészek? Régebben, amikor még csupa kellemes dologról lehetett beszámolni a Fészek Klub kapcsán, gyakran kezdődtek a témáról szóló cikkek azzal a vicces fordulattal, hogy kilencvenhat éve, 1901 szeptemberében raktak fészket a főváros művészei a Kertész utca 36. alatt. De kinek van kedve mostanság